Jutalomfalatok – avagy érzelmeink a táplálkozásunkban. Hogyan tudjuk kezelni?

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nincs olyan hízásra hajlamos nő/férfi társam, aki még nem ábrándozott arról, hogy milyen jó lenne, ha büntetlenül bármit megehetne, amit csak megkíván. Kíváncsian kutatjuk, mi lehet a titka vékony/izmos barátnőnknek/barátunknak, aki olyan kalória bombákat képes egy-egy étkezés alatt elfogyasztani, amitől mi már gondolatban 5 kilót híztunk. Majd beletörődünk szomorú sorsunkba és elfogadjuk a tényt, hogy nem születtünk szerencsés adottságokkal. Vannak kiugrásaink, amikor nagy hévvel nekikezdünk egy-egy újabb diétának, de ahogy telnek a napok egyre csak a tiltott ételek járnak a fejünkben. Számoljuk a napokat, mikor ehetjük már végre kedvenc ételeinket. Majd a sok megvonás, kemény edzés után eljön a pillanat, amikor úgy érezzük, megérdemeljük és megesszük azt a kis darab csokit. Bűntudattól vezérelve másnap reggel azonnal mérlegre állunk, látjuk nem történt semmi baj, nem híztunk el. Megnyugszunk.  Majd innentől újra és újra engedünk a kísértésnek, végül súlygyarapodással zárjuk a diétánkat.

Már gyerekkorban kialakul érzelmi kötődésünk az ételekhez. Szüleink, nagyszüleink gyakran bevetik a jutalomfalatokat a nevelés során. Szintén gyakran előfordul, hogy szeretetük jeléül kedvenc ételeinket készítik el nekünk. Ha pedig rosszak vagyunk, megvonják tőlünk a csokinkat, sütinket. Ezért természetesen nem szabad haragudni rájuk, mi ugyanezt tesszük és fogjuk tenni. Gyerekkorban ugyanezt tesszük kis kedvenceinkkel, majd felnőtt korban nekünk is hatásos „fegyver” lesz a párkapcsolatunkban/gyereknevelésben. Evés során az élvezetes ételek serkentik az endorfinok felszabadulását. Ez azt eredményezi, hogy közvetlen evés után jobban érezzük magunkat.

Mik azok a veszélyes helyzetek, amikor szinte biztosan bevetjük az étellel való jutalmazást? Ha stresszesek vagyunk, általában a két véglet jelentkezik, vagy képtelenek vagyunk enni, vagy éppen hogy az ételekkel próbáljuk elnyomni az érzést. Ugyanez a helyzet depresszió esetén is. Korántsem ritka, ha a két véglet egyszerre jellemző ránk és egyik végletből a másikba esünk.

Szintén veszélyt jelenthet az alakunkra, ha épp egy fontos vizsga előtt állunk, halogatunk valami feladatot, amit nincs kedvünk elvégezni, vagy épp még nem tudjuk, pontosan hogyan oldjuk meg. Megnehezíti a változás folyamatát a rögzült rossz szokások/rutinok. Például, ha a kávénk mellé ennünk kell édességet, ha a napi rutinunk része az édességevés, kedvenc gyorséttermünk felkeresése.

A legnagyobb veszély mégis az, ha magányosnak érezzük magunkat. A mai szingli társadalomban, sokan vagyunk egyedül. Ha jól érezzünk magunkat így, önmagunkra koncentrálunk, olyan tevékenységekbe kezdünk, amik boldoggá tesznek, akkor is időnként ránk tör ez az érzés. Akkor sem menekülünk meg teljesen ettől az érzéstől, ha párkapcsolatban élünk. Amikor épp eltávolodunk kedvesünktől, könnyen átélhetjük, milyen is társas magány.

Hogy kezelni tudjuk érzelmi evéseinket, érdemes feltenni magunknak a következő kérdéseket, amikor azon kapjuk magunkat, hogy a hűtő, illetve a konyhaszekrény ajtóit nyitogatjuk.

  • Boldog leszek, miután megettem ezt az ételt?
  • Valóban éhes vagyok, vagy csak az ízre vágyom?
  • Ez olyan étel, ami benne szerepelt a napi étkezési tervemben?
  • Tudom magam bármi mással jutalmazni, hogy úrrá legyek a kísértésen?
  • Ha nem tudok ellenállni és ez az étel nem szerepel a megengedett ételek listáján, akkor érdemes rögtön egy limitet szabni, hogy mennyit eszem belőle.

Ehhez nagyon erős önkontrollra van szükség, hogy a kérdések vizsgálata és őszinte válasza után visszakerüljön az az étel a hűtőbe, szekrénybe, vagy pedig ténylegesen betartsuk a limitet, amit kiszabtunk magunknak.

Ennél szerintem létezik humánusabb megoldás. Méghozzá az, ha olyan ételekkel töltjük fel konyhánkat, ami életmódunkba belefér. Rengeteg segítséget kapunk az interneten, mik azok az ételek, amiket érdemes elkerülnünk, ha fogyni szeretnénk. Ha csak a Fitness Terápia táplálkozási cikkeit olvasod végig, ez is önmagában elég lesz ehhez. Nem kell kalóriákat, szénhidrátokat számolgatnod és méricskélned sem, csak helyettesítsd az üres szénhidrátokat lassan felszívódóval. Ne dőlj, be „light”, „zsírszegény”, „fitt”, „mentes” címkéknek. Olvasd el az összetevőket. Különös hangsúly a telített zsírsavakon legyen (napi bevitel max. 20-30 gramm) és a cukortartalmon (napi bevitel max. 25 gramm). Ha ezek magasak, illetve az adott étel tele van E számokkal, tedd vissza a polcra. Ha pedig már sikerült „átrendezned” a konyhád, kísérletezz ezekkel az összetevőkkel. Jobbnál jobb recepteket találhatsz a világhálón. Készíts ezekből ízorgiát eredményező finomságokat. Ne korlátozd be magad a húst rizzsel és zöldséggel étkezések világába. Készíts, vagy rendelj ízletes, egészséges összetevőkből álló ételeket, így biztosan nem kell majd jutalmaznod magad a tiltó listás falatokkal. Valamint biztonságban leszel akkor is ha érzelmeid vezérelve újra elkezded nyitogatni a hűtőd, mert ha ezekből eszed időnként túl magad, akkor sem jelent olyan nagy veszélyt az alakodra.

Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek oszd meg másokkal is.

 


Érdekel egy otthon végezhető gerincbarát edzésmódszer, amivel egyszerre formálhatod az alakod és fejlesztheted az izomzatod?

Add meg a neved és az email címed, és egy videóban megmutatom neked.