Ahogy elkezdődik a nyár és a hőmérséklet eléri a 30 fokot, egyre kevesebb ruhát vagyunk képesek elviselni magunkon, és egyre nehezebb elfednünk testünk azon részeit, melyekkel nem vagyunk elégedettek, mert valljuk be, az emberek 99%-ka nem elégedett saját testével, miközben minden oka meglenne rá, hogy büszkén vállalja a nagyvilág előtt.

Miért van ez így? Valljuk be a divatvilág irreálisan vékony modelleivel nagyon nehéz versenybe szállni és nem is biztos, hogy szükséges. Épp valamelyik nap olvastam egy cikket, melyben bemutatták az új fürdőruha trendhez passzoló ideális női alakot. Az új trend ideálja a kiálló csípőcsont, a hatalmas rés a két comb között és a kiálló bordák… Biztosan erre vágynánk? Reális, hogy egészséges módon ez az „álomalak” elérhető?

Másik irreális elképzelés a fitnesz ipar által ontott képek tökéletesre gyúrt férfiakról és nőkről vegyesen. Ebben a világban pedig kiemelt trend a brazil popsi, ami nem kizárólag a kemény edzések eredménye, hanem egyben egy tartáshiba (fokozott lordózis) eredménye. A céltudatos modellek egy része nem rendelkezik ezzel a tartáshibával, hanem tudatosan pózol így fotókon, kifutókon, majd a hétköznapokban. Előbb-utóbb éppúgy rögzül testén, mint a reggeltől estig számítógép előtt görnyedő informatikuson az ülőmunkából eredő rossztartás.

Egy dolog azonban közös az extrém vékony szupermodellek és a brutál izmos fitnesz modellek között: fokozott veszélynek vannak kitéve a gerincbántalmak tekintetében. Nagyon vékony, szinte zéró izomzattal rendelkező modellek esetében mondhatni hiányzik az izomfűző, ami védené a gerincet, izmos ellentétük pedig képes extrém terhelésnek kitenni magát, valamint ezzel egyidőben  belekényszeríteni önmagát egy rossz tartásba. Biztosan ők lennének a motivációs képeinken, amikor végre elhatározzuk, hogy életmódot váltunk és lefogyunk? Másik fontos kérdés, valóban fogynunk kell, vagy elég csak feszesíteni testünket egy teljes testet átmozgató edzéssel? Valamint miért ne lehetne ezt gerincbarát módon, tartásjavítással kombinálni?

Nyaralásom alatt realizáltam, hogy mennyire nem látjuk reálisan önmagunkat, ha alakunkról van szó. A strandon bizony a maradék ruhadarabok is lekerülnek, majd jönnek a szabadkozások, hogy miért ekkora a "pocak", miért ilyen „vastag” a comb, meg persze az a fránya narancsbőr… Te pedig csak nézed, próbálod felfedezni a felvázolt hibákat, de sehogy sem sikerül… Miközben jól érezhetnénk magunkat a bőrünkben, felszabadulhatnánk, és csak élvezhetnénk a nyaralást, létező és nem létező hibáinkon kattogunk. Emlékszel arra az élményre, amikor sikerült elengedned minden gondod, felvetted kedvenc ruhád, amiben igazán jól érzed magad és magabiztos vagy? Majd, ahogy sétáltál az utcán, egyszerre csak észrevetted a férfiak és a nők elismerő pillantását? Kevesebb voltál akkor még 5 kilóval? Nem. Az a laza könnyedség, boldogság, önbizalom sugárzott belőled, aminél vonzóbb dolog nincs a világon…

Több olyan fiatal hölgy vendégem van, akik épp egy nehezebb időszakon mennek keresztül. Többen vannak, akik egyszerűen nem hajlandók a tükör felé fordulva végezni a gyakorlatokat, ha pedig mégis arra fordulunk, akkor tesz valami negatív megjegyzést önmagára. Én pedig csak nézem, és csodálkozom, hogy nem látja saját szépségét.

Teljesen természetes, hogy kritikusok vagyunk önmagunkkal. Kell is, hogy így legyen, hiszen pont ebben van ott a fejlődés lehetősége, hogy változtassunk azokon a külső/belső állapotunkon, mellyel nem vagyunk elégedettek. Viszont a sok-sok kritizálás mellett vegyük észre erősségeinket, szépségünket is. Biztos vagyok benne, hogy számodra is van nem egy olyan külső/belső tulajdonság, amivel elégedett vagy. Ez is egy fontos része az átalakulásnak, életmódváltásnak, mert ahhoz hogy sikerüljön, bíznunk kell magunkban. 5 kilót, 10-et, 20-at és ennél akár sokkal többet, le lehet adni, a tartáshibát ki lehet javítani, a gerincbetegségeket meg lehet gyógyítani. Bármi is a célunk, sokkal könnyebb lesz elérnünk, ha reálisan látjuk és szeretjük önmagunkat.

Egy kicsit nehéz ennek a bejegyzésnek megfelelő címet találni, mert teljes mértékben off topik lesz személyes élményekkel, nyaralásos élménybeszámolóval és az egészet mégis fitnessterápiásan, gerincbántalmakra fókuszálva, de most kicsit lelki oldalról megközelítve terveztem el megírni.

Épp csak visszatértem Magyarországra, és egy pihenő napot engedélyezve, azonnal belevetettem magam a munkába. Lélekben viszont még egy kicsit Görögországban maradtam, vagy egyszerűen csak sikerült a nyaralás könnyed hangulatát haza hozni, és most ezt az élményt szeretném veletek megosztani, hiszen még épp csak elkezdődött a nyár, sokan még csak most vetik bele magukat a pihenésbe…

Minden évben kétszer szervezünk fitnesz tábort a görög tengerpartra, és én minden alkalommal rettegek a buszos utazástól. Utóbbi időben már kifejlesztettem a stratégiám, hogyan tudom gerinc ügyileg is túlélni az általában 15-17 órás utazást. Szerencsére nem mindig van tele a busz és szemfüles módon, ilyenkor lefoglalok magamnak két ülést. Amennyiben ez nem jön össze, az éjszakai út nagy részét padlón fekve töltöm, napközben pedig amennyiszer csak lehet, állva utazom, az előttem lévő ülés támlájának dőlve és szórakoztatom az előttem ülőt egy kis csevegéssel. Szerencsémre mindig jó a társaság, ezért ezt senki sem bánja. Segítenek még a kötelező 20 perces pihenők is, amikor van lehetőség kicsit a szabad levegőn mozogni, nyújtózni. Ennek minden másodpercét kihasználom.

Majd megérkezünk, megérzem a tenger illatát és mintha varázsütésre elmúlna minden kellemetlen fájdalom, az otthoni problémák is elvonulnak az agyam egy olyan szegletébe, ahol nem nyomják rám a súlyukat. Jön az önfeledt, gondtalan pihenés. Görögország pedig ideális színtér ehhez. Kellemes meleg van, a tenger olyan illatot áraszt, hogy szívem szerint palackozva haza hoznám. Az emberek kedvesek, itt őszintén örülnek a magyaroknak. Újra megízlelhetem a gyümölcsök és zöldségek valódi ízét, amire még gyerekkoromból emlékszem, mert valljuk be, ma már Magyarországon

nem könnyű igazán finom paradicsomot és gyümölcsöket venni, hacsak nincs lehetőségünk közvetlenül kistermelőtől vásárolni. Mellesleg az alakunk miatt sem kell túl sokat aggódni, erre ott vannak az edzések. A legjobb pedig, hogy többen vagyunk oktatók, így az óratípusok változatosak, és nekem is marad időm csak belazulni és gondtalanul követni valamelyik

kollégám óráját. Valamint a kollégák gyakorlatai hosszan tudnak inspirálni a saját edzéseimen is, így mindig újabb ötletekkel térek haza, itthon maradt vendégeimhez.

A társaság pedig mindig vegyes, de egy közös mindig megvan: a sport szeretete. Viszonylag rövid idő alatt kialakulnak tartalmas beszélgetések, őszinte megnyílások, olykor fájdalmas szembesítések és felismerések. Egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával felszínre kerülnek azok az önkorlátozó gondolatok, amelyek miatt életünk bizonyos területe megrekedt és éppen fejlődésre képtelen. Mi emberek különös tehetséggel vagyunk képesek arra, hogy elnyomjuk azokat a gondolatokat, gondokat, amelyekkel éppen képtelen vagyunk megküzdeni. Valamint különleges tehetséggel vagyunk képesek megmagyarázni, hogy miért jó, ahogyan jelenleg élünk és minden úgy jó, ahogy van. Jelen társadalmunk ezt is várja el, hiszen a pozitív gondolatok virágkorát éljük, ezért ha netán kimondod őszinte félelmed, azonnal rád sütik, hogy negatív vagy. Majd jönnek a bölcs tanácsok, hogy engedd el és akkor majd minden jó lesz. Alapvetően ez egy jó tanács, mert minden mélyen eltemetett gond, gondolat, megoldatlan probléma teherként nehezedik vállunkra, hátunkra és minél nagyobb ez a súly, annál inkább görnyedünk össze, hogy képesek legyünk cipelni. Viszont, hogy hogyan engedjük el ezeket az élményeket, már nehezebb kérdés. Az első és talán a legfontosabb is egyben: a felismerés, majd a probléma elfogadása. Ha nem is látjuk azonnal a megoldás lehetőségét, akkor se ijedjünk meg.

Egy nyaralás nagyon jó alkalom arra, hogy ellazuljunk. Ellazulás közben jöhetnek a felismerések, és ha sikerül benne maradni ebben a könnyed hangulatban, nagyon gyakran jön magától a megoldás is.

December végén, karácsony közepén omlott össze a magánéletem. Tudtam, hogy friss sebekkel nem tudom az életem ezen területét rendezni, ezért a problémát félrepakolva minden energiámat abba a tevékenységbe fordítottam, ami boldogsággal tölt el: a munkámba. Ennek köszönhető, hogy végre elkészült a honlap, elindult a facebook oldal, megtanultam videót készíteni és vágni… Egy idő után azt is gondoltam, hogy ez így rendben van, és nincs is másra szükségem. Kicsit elszigetelődtem családomtól, barátaimtól, munkatársaimtól és észre sem vettem, hogy valójában nem vagyok így felhőtlenül boldog. Majd jöttek a baráti összejövetelek, családi események, amikre elmentem, hogy egy kicsit pihenjek a sok-sok munka mellett és itt feleszméltem, hogy mennyire jó velük lenni, hogy minden elnyomás ellenére mennyire hiányoznak nekem, hogy minden ilyen együttlét után mennyire „könnyebbnek”, gondtalanabbnak érzem magam, és mennyi értékes ember vesz még körül vendégeimen kívül is. Bár nagyon sokat jelent nekem a vendégeimmelel kialakuló közvetlen kapcsolat, ami nemcsak annyit jelent, hogy együtt örülünk a fájdalom múlásának, az elveszített kilóknak, de együtt örülünk egy munkahelyi előléptetésnek, párkapcsolatnak, új autónak, lakásnak, új céloknak…, mindamellett nagyon hiányzott, hogy képes legyek újra nyitni a nagyvilág felé is. Ezt hozta el nekem a nyaralás. Egy dolgot határoztam csak el a fejemben, hogy jól fogom magam érezni és talán ez volt az, amit a körülöttem lévők megéreztek és segítségükkel sikerült újra kinyílnom zárt világomból. Persze, minden ilyen áttörés nemcsak mosollyal, hanem könnyekkel is jár. Nálam is eltört a mécses, nem egyszer, de vele együtt megtörtént az elengedés, a felszabadulás. Újra elhiszem, hogy csodák igenis léteznek és ez a világ mégis tele van kellemes meglepetéssel :-).

Itt van még az egész nyár előttünk, ami mindig magával hozza a gondok alóli felszabadulás, az önfeledt szórakozás élményét. Engedd el magad, élvezd a pihenést és ezt az ellazulást tested, gerinced is meghálálja 🙂