Így nyár közepén nem megy nekem az a fegyelmezettség, ahogyan még télen belevetettem magam a munkába. Úgy döntöttem, most nem is görcsölök tovább ezen, hanem kicsit átalakítva a koncepciót vasárnaponként a heti élményeimet osztom meg veletek, persze messze nem térünk el a honlapom küldetésétől. Minden élménynél a gerinc marad a fővonal.

Ezúttal az autó és a vezetés kerül fókuszba. Honnan jött az ötlet? Már nagyjából féléve nyomasztott, hogy le kellene cserélnem az autómat. A szerelőm is elmondta minden alkalommal, amikor csak találkoztunk. Márpedig az utóbbi időszakban öreg autómnak köszönhetően, túl gyakran találkoztunk. Bár kedvelem őt, mellesleg az a típusú férfi, aki ha látványszervizt nyitna, az összes hölgy kliense boldogan és érdeklődve nézné végig autója javítását, ennek ellenére nem tettek boldoggá az egyre költségesebbé váló találkozásaink. Valamint egyre nehezebb teherként nehezedett rám a csere gondolata, amit ezúttal egyedül kellett megoldanom.

Szerencsére azért volt több ismerősöm, akiknek van autókereskedésben jó kapcsolata és kapok pár telefonszámot. Nem aprózom el, az összeset felhívom. Nagyjából már megfelelő képekkel rendelkezem azokról a márkákról, amik szóba jöhetnek, mint vétel, de fogalmam sincs hogy saját autóm, mennyit ér a piacon. Találkozom egy kereskedővel, aki segíteni akar. Elmondja, hogyan tudom a legjobb áron eladni az autóm. Mindent részletesen átbeszélünk: mennyiért rakjam fel, mit hangsúlyozzak a hirdetésben, még azt is elmondja milyen típusú vevőre számítsak. Zseniális a kereskedő, ugyanis minden pont úgy történik, ahogyan megjósolja.

Vasárnap délután 14.00 körül felteszem a hirdetést, pont úgy, ahogyan a kereskedő mondta. 30 perc sem telik el, csörög a telefonom. 16.00-kor már aláírjuk az adásvételi szerződést, 17.00-re pedig nekem is egyeztetett időpontom van a kiszemelt autóra. Ebben a pillanatban eldöntöm, ha tetszik, én is megveszem azonnal.

Még egy nagyot dobban a szívem, ahogy eddigi öreg szépségemmel elgurulnak, majd megyek megnézni új jelöltem. Első pillantásra tetszik, hevesebben ver a szívem, de igyekszem palástolni a rajongásom. Beülök, az illata is rendben van. Bízom benne, hogy a vezetésnél sem lesz gond. Ahogy elindulunk már érzem, hogy ez szerelem első látásra, és kell nekem ez az autó. Tovább őrizve pókerarcom, próbálok alkudni. A pasi nem enged. Tudom, hogy jó áron van az autó, így végül feladom és közlöm, hogy rendben, megveszem. Kissé ledöbben, de nincs akadály. Minden ész érv ellenére, hogy átvizsgálás nélkül nem veszünk autót, belül érzem, a legjobb döntést hoztam. Fülig érő mosollyal viszem haza az új kisautóm :-). A benzinkútnál újra körbe járom és ellágyult szívvel nézem, hogy milyen szép...:-).

Éjjel alig várom, hogy reggel legyen és vezethessem újra. Onnan veszem észre, hogy teljes mértékben beleszerettem az új kis csodámba, hogy mindenhová autóval megyek. A korábbi szemléletem teljesen félresöpröm, hogy először felmegyünk internetre, kiválasztjuk a megfelelő szolgáltató helyet, ha valamit vásárolni szeretnénk, és majd a megfelelőhöz elmegyünk személyesen. Meggyőzőm magam, hogy mindenről jobb személyesen meggyőződni, ezért körbe autózom a környéket. Az autóvezetést eddig kieső időnek éreztem, ezért mindig közben bonyolítottam a telefonhívásokat (természetesen headsettel), most félreteszem a telefont, élvezni akarom a vezetés minden egyes másodpercét :-). Minden alkalommal, amikor megállok körbesétálom és rácsodálkozok, milyen szép. Igen, azt hiszem ezt már nevezhetjük szerelemnek :-), A hét egyik legnagyobb izgalma, amikor bemutatom őt az autószerelőmnek. Kb. úgy várom véleményét, mint amikor a szerelmes leányzó először viszi haza szíve választottját. Nagyot dobban a szívem, amikor csak azokat a jövőbeni szervizeket jelzi előre, ami a km óra állásából is adódik. Majd mosolyogva hozzáteszi: "élvezheted az új autódat". Én pedig érzem, hogy ebből a lángolásból, hamarosan mély szeretet lesz :-).

Nagyon fontos, hogy jól válasszunk autót, hogy kényelmesnek érezzük, azontúl, hogy természetesen műszakilag is teljesítenie kell választottunknak. Nálam az autócsere során felmerült, hogy ezúttal szalonban vásárolok új autót. El is mentem a megfelelő márkakereskedésbe, ahol kipróbálhattam a kiszemeltet. Nagy élményre vártam, de picit csalódás volt. Nem tudtam az ülést kényelmesre beállítani, és ez a hosszú ülőfelületnek volt köszönhető. Bármennyire is szép és modern volt az autó, éreztem, hogy egy hosszú út után, nem csak a derekam fog leszakadni, de ezúttal a térdem is meg fog fájdulni.

Alap dolog számomra, hogy minden autóban használok autós deréktámaszt. Csak és kizárólag a külön párnát szeretem, a beépítettet nem, mert nekem sosem oda esik, ahová kellene. Ha támasz nélkül vezetek, szinte biztos, hogy pár rövid út után is elkezd fájni a derekam. Természetesen a megfelelő nyújtásokkal ez a fájdalom is elmulasztható, de a legjobb megelőzni. Nyári időszakban egyébként is sokkal többször ülünk autóba. Leugrunk a Balatonra, elutazunk Horvátországba, vagy más közeli, távolabbi országba indulunk el autóval. Ha hosszabb útra megyünk, fontos, hogy a deréktámasz használatán túl, tartsunk pihenőket és ilyenkor nyújtózkodjunk, amennyit csak tudunk. Nyújtózásnál tartsuk feszesen a hasunkat, billentsük magunk alá a medencét és amilyen erővel csak tudunk nyújtózzunk felfelé. Nagyon jó, ha a nyakunkat is külön megnyújtjuk. Itt pedig arra kell figyelnünk, hogy fejtetővel nyújtózunk felfelé, miközben álunkat behúzva tartjuk. Ha erre a kis tornára figyelünk és beszerzünk egy deréktámaszt, elkerülhetjük, hogy derékfájósan induljon a nyaralásunk.

Hogy mi lesz a következő bejegyzés? Még nem tudom :-). Eldöntöttem, hogy ezen a nyáron élni fogok és élményeket szerzek. Nagyon ráfér a kis a lelkemre. Jövő héten kezdődik a tánctanfolyam. Lehet, hogy táncolunk...? 🙂