Továbbra is „az élet ihleti” a cikkeimet. Az elmúlt héten egy barátnőm hozta el hozzám a kisfiát, mert felfigyelt rá, hogy kezd megváltozni gyermeke testtartása és szeretné mielőbb megelőzni, hogy ebből később probléma alakulhasson ki.
Sajnos ez nem egyedi eset, mert a gyerekek nagy többsége ma sokkal többet ül, és lényegesen kevesebbet mozog, mint mi tettük ezt gyerekkorunkban, ezért hamarabb alakulnak ki tartáshibák, valamint mozgásszervi megbetegedések.
Ne ringassuk magunkat abba a hamis illúzióba, hogyha minden nap van az iskolában egy 30 perces szünet, amikor kiterelik a gyerekeket udvarra, vagy hideg esetén egy közös nagy térbe, ha hetente 3-szor, 4-szer van testnevelés óra, akkor gyermekünk eleget mozgott és otthon nyugodtan görnyedhet az internet, vagy a TV előtt. Egyrészről nem tudhatjuk, hogy az erre szánt időt valóban aktívan töltötte-e, másrészről nagyon kevés napi 1, vagy 1,5 óra aktivitás, ha a fennmaradó időt görnyedten töltjük, különösen egy fejlődő szervezet esetében.
Gyakran hallom, amikor egy-egy anyuka mellettem állva felhívja férjét és kéri tőle, hogy vegye el a telefont a gyerekektől és küldje ki őket játszani. Első körben megmosolyogtató, másodikban felelősségteljesnek tartjuk az anyukát, harmadikban pedig feleszmélünk, hogy ez valóban egy általános probléma.
A másik dolog, amit gyakran hallok, hogy szülők rászólnak a gyerekekre, „húzd ki magad, nagyon görbe vagy”. Abban a 2 percben, amíg a figyelem erre irányul, még meg is történik. De egy idő után rögzülni fog az a rossz testtartás, és innentől már hiába hangzanak el a figyelmeztető mondatok. Ezért akkor tehetünk a legtöbbet gyermekünk tartásáért, ha fejlesszük mozgáskultúráját és erre a legalkalmasabb a sport.
Az, hogy gyermekünk megszeresse a mozgást, sportot nem csak azért lenne fontos, hogy megelőzzük, hogy túlsúlyos legyen (persze ez sem egy utolsó szempont), hanem hogy megfelelően tudjon fejlődni izomzata és csontozata. De lássuk melyik életkorban, milyen mozgásforma lesz jó gyermekünk számára:
Csecsemőkorban (születéstől számítva az első életévig) kiváló lesz gyermekünk számára a babaúszás. Ez nem nevezhető klasszikus értelemben sportnak. A vizes közeg inkább egy speciális ingerlése a baba szervezetének. Kedvezően terheli a mozgató rendszert. Fejleszti a baba izomzatát, miközben nagyon kíméletes terhelést kap a még gyenge csontozat és ízületi rendszer. A víz alatti mozgás pedig fejleszti a légző-, és a keringési rendszert.
Kisgyermekkorban (1 éves kortól 6 évig) még mindig nem beszélünk a klasszikus értelemben vett sportolásról. Itt inkább arra törekedjünk, hogy aktív játékokkal kössük le gyermekünk figyelmét. Ez egy nagyon jó időszak, hogy megfigyeljük milyen mozgásformák keltik fel gyermekünk figyelmét, érdeklődését. Viszont fontos, hogy ne erőltessünk semmit, gyermekünk számára ez ne kötelesség legyen, hanem játék.
Gyermekkorban (6 éves kortól serdülőkorig, kb. 14 évig) az állóképesség és a mozgáskoordináció fejleszthető a legjobban. Kiváló időszak, hogy gyermekünk megtanuljon úszni, és ez az időszak, amikor elsajátíthat bonyolultabb mozgásformákat (küzdősport, torna, tánc…). Itt már elég határozottan meg tudja mondani gyerekünk, hogy milyen sportot szeretne űzni. Fontos, hogy figyeljünk oda rá, különösen akkor, ha önállóan nem választ semmilyen mozgással kapcsolatos tevékenységet. Ez esetben akár közösen próbáljunk ki vele több mozgásformát. Az viszont fontos, hogy ezt ő ne érezze kényszernek, hanem egy kellemes közös program legyen. Ha azt szeretnénk, hogy megszeresse, akkor dicsérjük gyakran, de csak valós pozitív megerősítést adjunk, ha pedig valami kevésbé megy neki, akkor türelmesen javítgassuk, hiszen az a célunk, hogy elköteleződjön a mozgás iránt.
14 éves kortól pedig már teljesen önállóan fogja eldönteni, hogy mit szeretne, nekünk pedig már „csak” a lehetőséget kell biztosítani. Amit tartsunk szem előtt, hogy súlyzós edzéseket lányok legkorábban 14 éves, fiúk 16 éves korban kezdhetnek el.
Érdemes valóban figyelmet szentelnünk annak, hogy gyermekünknek kellő mozgás legyen az életében. Természetesen nem szabad ráerőszakolni, és nem kell, hogy a sport legyen a fő tevékenység a napjában, különösen akkor nem, ha egész más az érdeklődése. Viszont szem előtt kell tartanunk, hogy gyermekeink már sokkal kevesebb időt töltenek mozgással, több időt töltenek üléssel, hiszen ülnek az iskolában, reggel az autóban, amikor iskolába visszük őket, otthon a TV, vagy a számítógép előtt… Sokkal többet teszünk az egészségükért és önállóságuk fejlesztéséért, ha nem kíméljük őket, hanem például bevonjuk őket a házi munkába. Mi is hamarabb felszabadulunk és akár még egy közös sportolás is beleférhet a napba.
Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek oszd meg másokkal is. Köszönöm.