“Vedd észre”

Korábbi bejegyzésemben utaltam arra, hogy volt egy önismereti könyv, aminek hatására nagyon másként kezdtem el újra felfedezni a világot. Ez pedig Csattos Ilona könyve: Vedd észre – a legmélyebb önismeret.

Ha nem olvastad a könyvet, érdemes időt szakítanod rá. Minden egyes oldala tele van tartalommal, amit érdemes ismételten átgondolni. Az élet minden területét lefedi: párkapcsolat, család, szociális kapcsolatok, önmagunkhoz való viszony, anyagi jólét – biztonság, egészség, spiritualitás. Ebben a bejegyzésben, most a fogyókúrával, alakformálással foglalkozó részt emelném ki, mert nagyon jól megfogalmazza, hogy mi az, amire figyelnünk kell, amit észre kell vennünk, ha eredményesen és tartósan szeretnénk változtatni a külsőnkön, és miért nem működnek, miért nem lesznek tartósak az éhezéssel járó fogyókúrák.

Vendégeim többsége gerincbántalma mellett alakformálási céllal keres meg. Ebben az esetben arra szoktam őket kérni, írjanak nekem étkezési naplót, hogy kiderüljön hol a hiba az étkezésben. Valamint a  szokásaikra is kíváncsi vagyok. Van ideje főzni, vagy rendeli az ételt, munkahelyén veszi meg, milyen lehetőségek vannak erre, hiszen életmódjának megfelelően tudunk ezen tartósan változtatni. Az elején mindig jelen van a nagy elszántság, de ahogy jönnek a feladatok, vele együtt jönnek a kifogások és a magyaráztok. 3-ból minimum 2 vendég esetében. Háromból legfeljebb 1 fogja betartani és ő valóban le is fogy és motivált marad.

Nehezen fogadják el az emberek, hogy változtatni kell!!! „Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket” /Albert Einstein/. Ez igaz a kövérségre, gerincbántalmakra. Nem tudunk úgy meggyógyulni, ha nem szakadunk ki abból az életvitelből, ami ide vezetett minket.

Egyébként nem szeretem a fogyókúra szót, de ezt már nagyon sokan kifejtették miért is érdemesebb életmódváltásra törekednünk inkább. Ezért ezt most én különösen nem is fejtegetném tovább. Ami a lényeg, ha a fogyás a cél, akkor kevesebb energiát kell bevinnünk a testünkbe, mint amennyit felhasználunk. De az sem mindegy, hogy ezt az energiát milyen összetételű és milyen minőségű élelmiszerekből nyerjük.

Nem fog működni az a módszer, hogy ugyanazt eszem, csak kevesebbet. Hogy miért is nem, Csattos Ilona nagyon pontosan megfogalmazza a könyvében: „Egyetlen egyszer lehet csak jó eredményt elérni fogyókúrával úgy, hogy valaki keveset eszik, vagy éhezteti magát. Ugyanis ebben a folyamatban a sejtek éheznek, így a test számára ez egy trauma. És mint tudjuk, az agyunk úgy működik, hogy meg akar minket védeni attól, hogy ami a múltban traumával járt, vagy amitől rosszul éreztük magunkat, az újra megismétlődjön. Ezért ezt követően a védekező mechanizmus által – az éhség megelőzésének érdekében – minden bevitt falat elraktározódik a sejtekben. A fogyókúra ezután egyre kínosabbá válik, és kis eredménnyel vagy eredmény nélkül zárul.”

Ezért veszélyes az, amikor a ránk nehezedő stressz alatt, vagy éppen a feszített munka tempónk miatt nem jut időnk az étkezésre és egész nap nem vesszük észre. Attól, hogy a figyelmünk elterelődik az éhségről és már nem érezzük a jelét sem, a szervezetünk éhezik, és amit újra táplálékhoz jut, elkezd azonnal raktározni és felkészülni az ínséges időkre. Ilyenkor képesek vagyunk azt hinni, hogy szerencsétlen alkatok vagyunk, nincs esélyünk lefogyni, hiszen nem is eszünk olyan sokat, mi már a levegőtől is hízunk.

Tudnod kell, hogy kövérséget nem örökölsz a szüleidtől. Hízásra való hajlamot és életmódot viszont igen.  A jó hír viszont az, hogy ez utóbbit meg tudod változtatni. Ez már a te döntésed. Már érted miért nem működik az éhezés, a magas szénhidráttartalmú üres kalóriák (fehér lisztet, cukrot tartalmazó ételek) csökkentett fogyasztása, ezért ideje befejezni önmagad rombolását olyan mondatokkal: „én ilyen típus vagyok”, „anyám-apám is ilyen volt”, „a levegőtől is hízom”.

Egyik délután együtt kávéztam egy barátommal. Kora délután, 15.00 óra magasságában találkoztunk az egyik Duna parti büfében. Mindig panaszkodik, hogy nem tud lefogyni és újra és újra a segítségem kéri. Már régen feladtam, hogy komolyan foglalkozzam a kérésével, ugyanis képtelen betartani bármit is, amit mondok. Végül a kávé mellé vett magának egy hot-dogot is, mert kiderült egész nap nem evett, csak délelőtt 11.00-kor egy banánt. Közben pedig minden magyarázatom ellenére meggyőzi magát, hogy ez így jó, hiszen egyelőre kalória deficitben van. Csakhogy a szervezetünk intelligens, hiába próbáljuk átverni, megmutatja, hogy bizony hazugok vagyunk. Igen, ilyenkor hazudunk magunknak a környezetünknek, akik lehet, hogy belemennek a kis játékunkba és még asszisztálnak is, vagy segítő szándékkal kimondják az igazat. Szerencsés vagy, ha az utóbbiból van több.

Ugyanezzel a barátommal egyszer elmentem bevásárolni. Végigjártam vele a sorokat és türelmesen magyaráztam, hogy miben mennyi szénhidrát van, mi az ami tilos, mi az ami módjával, és mi az ami lehet. Közben magamnak is vásároltam, ezért nem tartottam őt végig szemmel. Majd a pénztárnál, segítek neki is elpakolni és a kezembe akad egy tábla tejcsokoládé... EZ MI A...? Válasza: csak egy kis jutalom a diéta utánra... Talán majd jön valami, valaki, aminek hatására egyszer valóban akar majd változtatni, de amíg másoktól és valami csoda módszertől várja az eredményt, addig minden marad a régiben.

Mindenkinek van egy bűvös kép, mondat, élmény, bármi, ami hirtelen átkapcsolja az agyát és megszületik a döntés. Változtatni akarok. MOST. Minden ami holnap, vagy hétfőn indul halálra van ítélve. Hidd el, hogy azok az emberek, akik kívülről tökéletesnek látszanak, is küszködnek hasonló problémákkal. A legnagyobb kövérséghez vezető csapda, hogy az ételt jutalomként használjuk. Édességekkel pótoljuk gyakran, ha úgy érezzük nem szeretnek minket eléggé. Édességgel fejezzük ki a szeretetünket, vagy más finom, kalóriadús falatokkal. Gyakran hallom a következő magyarázatot is: „én megengedem magamnak az élvezeteket”. Valóban? Alig hiszem, ha erre az egyetlen lehetőségként a cukros, habos sütemény jelenik meg előttünk.

Dr Csernus Imre: A nő c. könyvéből is idéznék pár sort. Nem éppen léleksimogatóan fogalmaz, de nem is lenne értelme a munkájának, ha ezt tenné: „Emlékszem egy csajra, dagadt malacka volt, és bár tudta, hogy gondjai vannak, abban a pillanatban, ahogy meglátta a kaját, nem érdekelte semmi. Egyszer a lelki gondjai miatt főzött egy nagy tál tésztát, majd odaült a tv elé, és elkezdett zabálni. Miközben nézte, a televízióban tükröződve meglátta magát! Megundorodott önmagától, látva, hogy mi is tesz; majd azt mondta nekem: „Megálltam egy pillanatra, utána meg folytattam a zabálást.””

A mértéktelen és üres, de magas kalóriatartalmú ételek mindig valami hiányt igyekeznek pótolni életünkben. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor fel tudjuk tárni azokat a lelki gubancokat, amik a kövérséghez vezettek minket.

Én magam is súlyproblémákkal küzdöttem egészen fiatal felnőtt koromig. Volt, hogy én is lefogytam éhezéssel abban a hitben, hogy majd tudom tartani. Sosem sikerült. Nagyon sok buta módszert követtem és nagyon sokszor vonultam el a világtól, hogy ne lássák, milyen egészségtelenül igyekszem elnyerni és megtartani a vágyott alakot. Nincsenek csoda módszerek. Még egészségünk kárán sem, de egyáltalán érdemes lenne kockára tenni?

Az első komoly lépés az eredményes életmódváltás felé, ha elővesszük a mérleget és ráállunk. Nézzünk szembe a valódi súlyunkkal.

Ezután gondoljuk végig étkezési szokásunkat. Akár lépjünk oda a konyha szekrényhez és nézzük át alaposan a tartalmát. Szabaduljunk meg minden olyan élelmiszertől, ami nem támogat minket célunk elérésében. Nem muszáj kidobni, el is ajándékozhatjuk.

Ha nincs időnk beleágyazni magunkat, hogy mi lesz a számunkra megfelelő életmód, keressünk szakembert, aki segít nekünk ebben.

Az étkezés mellett fontos lesz a mozgás is. Ha mozgásszervileg teljesen egészséges vagy, szinte bármilyen mozgásformát választhatsz. Ha van probléma, akkor célszerű lesz kiegészíteni, gerinctréninggel, gyógytornával. A lényeg, hogy olyat válassz, amit szeretsz, ami feltölt energiával.

Attól, hogy egészséges ételeket választasz, az evés élményéről sem kell lemondanod. Ma már a hagyományos ízek, különleges ételek, desszertek egészséges és alakbarát verziója is elkészíthető/elérhető. Ráadásul felfedezhetők új ízek is, amik feledtetik a régi élvezeteket.

Fontos, hogy élvezd az utat, ami a célod felé vezet. Újra kiragadnék két részletet Ilike könyvéből. Igen, közben azon szerencsések közé tartozom, aki részt vett a tanfolyamán és közelebbről is megismerhette őt 😊 „Ahogyan érzed magad, miközben haladsz a célod felé, jelen esetben a gyógyulás irányába, annak eredménye fog visszaköszönni neked. Ha felszabadultan és örömmel teszed a dolgodat, akkor a megvalósulás folyamatában nincs időd az önsajnálatra és az ítélkezésekre, hiszen kizökkented magad a régi megszokott érzelmeidből, a figyelmedet a kívánt eredményre fókuszálod.”

„Minden testben rejtezik egy „ideális test”, hiszen csak az tud meghízni, így a Te testedben is benne rejlik az a forma és alkat, amire vágysz. Ennek tudatában, mindig ezt szem előtt tartva tedd a dolgodat. Sportolj, mert az elengedhetetlen, diétázz, vagy válassz nyugodtan olyan fogyókúrát, amely nem okoz traumát a szervezetednek. Csak mindig figyelj, hogy mindezt természetes jóérzéssel és türelemmel tedd. Az eredménnyel biztosan elégedett leszel.”

Köszönöm a figyelmed. Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek oszd meg másokkal is.

„amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő”

Ebben az évben kevesebb bejegyzést írtam, mint eredetileg terveztem. Ennek két oka van. Az egyik, hogy lényegesen többet dolgoztam, mint a korábbi években és kivételesen nyáron is kevesebb pihenő időm volt. A másik fő ok - és lényegében ez a mai bejegyzés főleg erről fog szólni - eldöntöttem, hogy ebben az évben többet foglalkozom önmagammal. Több én-időt teremtek és végre szembenézek a mélyen eltemetett, de mégis jelenlevő problémákkal, amiket kényelmes volt háttérbe szorítani a következő kifogásokkal: „most nem érek rá ezzel foglalkozni”, „mennem kell dolgozni”, „várnak a vendégeim”, „írnom kell bejegyzést”, „facebookon kell posztolnom”...

Röviden leírom, hogy mi történt velem. Ennek a legfőbb oka az, ha őszinte vagyok hozzád, és látod, hogy hasonló problémákkal küzdök/küzdöttem, téged is arra fog ösztönözni, hogy őszinte légy magadhoz. Felismerd, téged mi korlátoz be és elindulj te is egy előre vezető úton.

Év elején döntő lépésre szántam el magam: rendbe teszem a magánéletem. Kiléptem a párkapcsolatomból, amiben hosszú ideje nem voltam boldog. Eleinte a szabadidőmet csak igyekeztem olyan programokkal kitölteni, ami feltölt, hogy ne ijedjek meg és ne térjek vissza oda félelemből, ahol már régen nem voltam boldog. Számomra a tánc volt a gyógyszer. Tánc közben egyedülállóként is meg tudtam élni a nőiességemet, és idővel a tánc lett az, ami felnyitotta a szemem, hogy nagyon sok mélyen eltemetett blokk van bennem, ami megakadályoz abban, hogy tovább lépjek a magánéletemben.

A felismerés és a változtatni akarás pedig mindig elhozza életünkbe azokat az embereket, akik utat mutatnak nekünk, hogy merre is menjünk tovább. Egy új vendég jelentkezett be hozzám nyár közepén. Az első alkalommal éreztem belőle áradó nyugalmat és pozitív kisugárzást, ami megfogott. Egyszerűen csak jó volt szimplán a közelében lenni. Egyre több időt teremtettem arra, hogy tudjunk csak beszélgetni is. Ő ajánlott két könyvet, ami elhozta a döntő változás / változtatni akarást.

Az első és a legnagyobb lökést adó könyvről egy másik bejegyzésben fogok írni. A második könyv pedig Dr. Csernus Imre: A nő. Hosszú ideje megvolt már nekem hangoskönyv formában, és sokszor belekezdtem, de sosem tudtam teljes mértékben figyelni és végül sosem hallgattam végig. Az ajánlás után viszont megvettem a könyvet és elolvastam. Kemény volt felismerni, hogy hányszor követtem a leírt mintákat, mennyit játszmáztam, és hányszor ragadtam romboló és őszintének éppen nem nevezhető kapcsolatokban, csak mert nem akartam egyedül maradni...

hogy is jön ez az egész a gerinchez? Nagyon egyszerűen, ha a lelkünk nincs rendben, az azonnal látszik a testünkön. A kialakult tartáshibák nem csak ülő életmódunkból fakadnak, hanem bizony az is befolyásolja, hogyan érezzük magunkat, mennyi önbizalmunk van. A nő című könyvből fogok idézni, de mindez nem csak a hölgyekre igaz...

„Az utcán közlekedve nagyon kevés olyan nőt látok, aki kihúzott derékkal közlekedik manapság. Lógatják a vállukat, görbe a hátuk – és ez nemcsak annak köszönhető, hogy nincs hátizomzatuk.
Kétféleképpen lehet a hátat kihúzni. Az egyik izomból, de ez ideig-óráig tart csak. Vannak olyan emberek, akik kifejezett fejlesztik a hátizomzatukat, mégsem tudják magukat kihúzni. A másik pedig akkor következik be, amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.”

Akkor nézzük ezt a pár mondatot szakmai szemmel. Szándékosan idéztem így először egyben, mert a bekezdéssel egyetértek teljes mértékben. Ha lelki oldalról nézzük, nem lehet mibe belekötni. Azonban a fizikai oldalon ez azért nem egészen így van.

Valóban megfigyelhető, hogy ez a váll lógatás, görbe hát már egész fiatal korban elkezdődik. Helyes tizen- huszonéves fiúk-lányok közlekednek így, pedig ők még valóban „fejből” tudnának ezen változtatni. A harmincas – negyvenes korosztálynál, ha ez a tartás fiatalkorban is megvolt, akkor nagyon valószínű, hogy rögzült is, de megfelelő gyakorlatokkal ez orvosolható . Az idősebb korosztálynál már nehezebb teljes mértékben visszafordítani, de sokat lehet javítani látványosan.

Mi történik akkor, ha valakinek előre esik a válla, görbe a háta, előre esik a feje, pocakja? Az illető nem használja az izmait, egyszerűen csak kényelmesen lóg a váz-, és szalagrendszerén. Ezt nevezzük hanyag tartásnak. A test, az izomzat pedig alkalmazkodik a testtartásához és hosszú évek alatt rögzül ez a tartás. Izmaink azonban nagyon „okosak” és jól „nevelhetőek”, valamint pozitívan is kihasználható alkalmazkodó képességük. Ha még nem rögzült a tartás, akkor tudatosan figyelve testünkre, elsajátíthatjuk a helyes tartást és valóban „fejből” el is tudjuk érni. Eleinte nehéznek találjuk majd, és elfáradunk benne. Valamint nagyon gyakran visszatérünk eredeti rossz tartásunkhoz, amint eltűnünk a jelenből és a gondolataink ismét valahol a múltban, vagy éppen egy képzelt jövőben kalandoznak. A legjobb lenne mindig a jelenben lenni és mindenre tudatosan figyelni, de ez persze nagyon kevés embernek sikerül, pont ezért a tudatos helyes tartásba kényszerítése a testnek egy nagyon jó gyakorlat arra, hogy magunkat a jelenben tartsuk.  A „rossz hírem” az, hogy izmaink alkalmazkodni fognak az új helyzethez ahogyan szépen nevelődnek és rögzülni fog ez az új állapot, ami valójában a testünk számára egy energiagazdaságos állapot, amint izmaink kellően fejlettek hozzá. Akkor mi is ebben a rossz hír? Újra szabadon tengethetjük mindennapjainkat a múlton rágódva, vagy épp a jövőről álmodozva a jelen élvezete helyett.

 

De mi is ez a helyes testtartás. Korábbi cikkekben már többször beszéltünk róla, de nézzük át újra. Alulról felfelé haladva csípőszéles terpeszben állunk, lábfejek belső talpszéle párhuzamos, tónusba helyezzük a comb- és farizmainkat (enyhén ráfeszítünk), behúzzuk a köldökünket a gerincünk irányába (a hasfal alsó része fog egy kicsit feszülni), a lapockáink alsó csücskét közelítjük egymáshoz (a vállakat elölről oldalra kihúzzuk és lefelé törekszünk velük), fejtetővel megnyújtózunk felfelé és állunkat enyhén behúzzuk. Eleinte ez kissé kényelmetlen, kifeszített állapotnak tűnik. Rendszeres gyakorlással viszont egy nagyon kényelmes és jól eső testhelyzet lesz. Viszont csak akkor működik, ha még nem rögzült eredeti, rossz tartásunk a testünkön.

Mi történik ha ez az állapot már rögzült? Ez esetben valóban fontos része lesz mozgásanyagunknak a hátizmunk fejlesztése, de ez önmagában nem lesz elég.  Kiemelt szerepet fog még kapni a hasizom (különösen a haránt hasizom, ami nem a klasszikus hasizom erősítésnek felel meg), a farizom fejlesztése, a vállöv, csípőhorpasz izom lazítása, a mell- és combizmok nyújtása, amellett, hogy az egész testet átmozgatjuk. Egyéntől függő, hogy ezek a gyakorlatok hogyan épülnek fel, milyen arányban. Ha látjuk magunkon, hogy a rossz tartás valóban rögzült rajtunk, akkor nem elég elkezdenünk sportolni, mert a rossz tartásban végzett gyakorlatok csak tovább fogják rombolni testünket, és előbb-utóbb sérüléshez vezetnek, ahonnan sokkal nehezebb és időigényesebb a visszaút. Ebben az esetben érdemes legalább heti egy gerinctréninget beiktatnunk, vagy éppen egy olyan szakembert választanunk, aki megtanít minket arra, hogy milyen gyakorlatokkal tudjuk kijavítani a tartásunkat.

„amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.” Itt nyer értelmet újra a mondat, mert amint izmaink megtanulták az „új” szerepüket, az egész valóban fejből történik. Emellett ott van a másik oldal is, amire a könyv utal, legyen tartásunk, önbizalmunk, álljunk ki önmagunkért és legyünk büszkék önmagunkra. Ha pedig ez nem megy, kezdjük el kutatni, felismerni azokat a blokkokat, amik megakadályoznak. Olykor elég egy őszinte beszélgetés szüleinkkel, párunkkal, gyerekeinkkel, barátainkkal, munkatársunkkal, edzőnkkel. Bárki lehet, akiben bízunk, akiről tudjuk, hogy őszinte velünk. Ha pedig mélyebb dologra ébredünk, amit nem szívesen osztanánk meg ismerőssel, és különben is jobban bízunk egy külső szakember véleményében, aki érzelmileg érintetlen, bátran keressünk fel egy pszichológust. A test és a lélek mindig együtt van, egyik hatással van a másikra. Bármelyiket is kezdjük el építeni, fejleszteni fogja a másikat is. Csak induljunk el, legalább az egyik úton.

Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek, oszd meg másokkal is. Köszönöm.