„amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő”

Ebben az évben kevesebb bejegyzést írtam, mint eredetileg terveztem. Ennek két oka van. Az egyik, hogy lényegesen többet dolgoztam, mint a korábbi években és kivételesen nyáron is kevesebb pihenő időm volt. A másik fő ok – és lényegében ez a mai bejegyzés főleg erről fog szólni – eldöntöttem, hogy ebben az évben többet foglalkozom önmagammal. Több én-időt teremtek és végre szembenézek a mélyen eltemetett, de mégis jelenlevő problémákkal, amiket kényelmes volt háttérbe szorítani a következő kifogásokkal: „most nem érek rá ezzel foglalkozni”, „mennem kell dolgozni”, „várnak a vendégeim”, „írnom kell bejegyzést”, „facebookon kell posztolnom”…

Röviden leírom, hogy mi történt velem. Ennek a legfőbb oka az, ha őszinte vagyok hozzád, és látod, hogy hasonló problémákkal küzdök/küzdöttem, téged is arra fog ösztönözni, hogy őszinte légy magadhoz. Felismerd, téged mi korlátoz be és elindulj te is egy előre vezető úton.

Év elején döntő lépésre szántam el magam: rendbe teszem a magánéletem. Kiléptem a párkapcsolatomból, amiben hosszú ideje nem voltam boldog. Eleinte a szabadidőmet csak igyekeztem olyan programokkal kitölteni, ami feltölt, hogy ne ijedjek meg és ne térjek vissza oda félelemből, ahol már régen nem voltam boldog. Számomra a tánc volt a gyógyszer. Tánc közben egyedülállóként is meg tudtam élni a nőiességemet, és idővel a tánc lett az, ami felnyitotta a szemem, hogy nagyon sok mélyen eltemetett blokk van bennem, ami megakadályoz abban, hogy tovább lépjek a magánéletemben.

A felismerés és a változtatni akarás pedig mindig elhozza életünkbe azokat az embereket, akik utat mutatnak nekünk, hogy merre is menjünk tovább. Egy új vendég jelentkezett be hozzám nyár közepén. Az első alkalommal éreztem belőle áradó nyugalmat és pozitív kisugárzást, ami megfogott. Egyszerűen csak jó volt szimplán a közelében lenni. Egyre több időt teremtettem arra, hogy tudjunk csak beszélgetni is. Ő ajánlott két könyvet, ami elhozta a döntő változás / változtatni akarást.

Az első és a legnagyobb lökést adó könyvről egy másik bejegyzésben fogok írni. A második könyv pedig Dr. Csernus Imre: A nő. Hosszú ideje megvolt már nekem hangoskönyv formában, és sokszor belekezdtem, de sosem tudtam teljes mértékben figyelni és végül sosem hallgattam végig. Az ajánlás után viszont megvettem a könyvet és elolvastam. Kemény volt felismerni, hogy hányszor követtem a leírt mintákat, mennyit játszmáztam, és hányszor ragadtam romboló és őszintének éppen nem nevezhető kapcsolatokban, csak mert nem akartam egyedül maradni…

hogy is jön ez az egész a gerinchez? Nagyon egyszerűen, ha a lelkünk nincs rendben, az azonnal látszik a testünkön. A kialakult tartáshibák nem csak ülő életmódunkból fakadnak, hanem bizony az is befolyásolja, hogyan érezzük magunkat, mennyi önbizalmunk van. A nő című könyvből fogok idézni, de mindez nem csak a hölgyekre igaz…

„Az utcán közlekedve nagyon kevés olyan nőt látok, aki kihúzott derékkal közlekedik manapság. Lógatják a vállukat, görbe a hátuk – és ez nemcsak annak köszönhető, hogy nincs hátizomzatuk.
Kétféleképpen lehet a hátat kihúzni. Az egyik izomból, de ez ideig-óráig tart csak. Vannak olyan emberek, akik kifejezett fejlesztik a hátizomzatukat, mégsem tudják magukat kihúzni. A másik pedig akkor következik be, amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.”

Akkor nézzük ezt a pár mondatot szakmai szemmel. Szándékosan idéztem így először egyben, mert a bekezdéssel egyetértek teljes mértékben. Ha lelki oldalról nézzük, nem lehet mibe belekötni. Azonban a fizikai oldalon ez azért nem egészen így van.

Valóban megfigyelhető, hogy ez a váll lógatás, görbe hát már egész fiatal korban elkezdődik. Helyes tizen- huszonéves fiúk-lányok közlekednek így, pedig ők még valóban „fejből” tudnának ezen változtatni. A harmincas – negyvenes korosztálynál, ha ez a tartás fiatalkorban is megvolt, akkor nagyon valószínű, hogy rögzült is, de megfelelő gyakorlatokkal ez orvosolható . Az idősebb korosztálynál már nehezebb teljes mértékben visszafordítani, de sokat lehet javítani látványosan.

Mi történik akkor, ha valakinek előre esik a válla, görbe a háta, előre esik a feje, pocakja? Az illető nem használja az izmait, egyszerűen csak kényelmesen lóg a váz-, és szalagrendszerén. Ezt nevezzük hanyag tartásnak. A test, az izomzat pedig alkalmazkodik a testtartásához és hosszú évek alatt rögzül ez a tartás. Izmaink azonban nagyon „okosak” és jól „nevelhetőek”, valamint pozitívan is kihasználható alkalmazkodó képességük. Ha még nem rögzült a tartás, akkor tudatosan figyelve testünkre, elsajátíthatjuk a helyes tartást és valóban „fejből” el is tudjuk érni. Eleinte nehéznek találjuk majd, és elfáradunk benne. Valamint nagyon gyakran visszatérünk eredeti rossz tartásunkhoz, amint eltűnünk a jelenből és a gondolataink ismét valahol a múltban, vagy éppen egy képzelt jövőben kalandoznak. A legjobb lenne mindig a jelenben lenni és mindenre tudatosan figyelni, de ez persze nagyon kevés embernek sikerül, pont ezért a tudatos helyes tartásba kényszerítése a testnek egy nagyon jó gyakorlat arra, hogy magunkat a jelenben tartsuk.  A „rossz hírem” az, hogy izmaink alkalmazkodni fognak az új helyzethez ahogyan szépen nevelődnek és rögzülni fog ez az új állapot, ami valójában a testünk számára egy energiagazdaságos állapot, amint izmaink kellően fejlettek hozzá. Akkor mi is ebben a rossz hír? Újra szabadon tengethetjük mindennapjainkat a múlton rágódva, vagy épp a jövőről álmodozva a jelen élvezete helyett.

 

De mi is ez a helyes testtartás. Korábbi cikkekben már többször beszéltünk róla, de nézzük át újra. Alulról felfelé haladva csípőszéles terpeszben állunk, lábfejek belső talpszéle párhuzamos, tónusba helyezzük a comb- és farizmainkat (enyhén ráfeszítünk), behúzzuk a köldökünket a gerincünk irányába (a hasfal alsó része fog egy kicsit feszülni), a lapockáink alsó csücskét közelítjük egymáshoz (a vállakat elölről oldalra kihúzzuk és lefelé törekszünk velük), fejtetővel megnyújtózunk felfelé és állunkat enyhén behúzzuk. Eleinte ez kissé kényelmetlen, kifeszített állapotnak tűnik. Rendszeres gyakorlással viszont egy nagyon kényelmes és jól eső testhelyzet lesz. Viszont csak akkor működik, ha még nem rögzült eredeti, rossz tartásunk a testünkön.

Mi történik ha ez az állapot már rögzült? Ez esetben valóban fontos része lesz mozgásanyagunknak a hátizmunk fejlesztése, de ez önmagában nem lesz elég.  Kiemelt szerepet fog még kapni a hasizom (különösen a haránt hasizom, ami nem a klasszikus hasizom erősítésnek felel meg), a farizom fejlesztése, a vállöv, csípőhorpasz izom lazítása, a mell- és combizmok nyújtása, amellett, hogy az egész testet átmozgatjuk. Egyéntől függő, hogy ezek a gyakorlatok hogyan épülnek fel, milyen arányban. Ha látjuk magunkon, hogy a rossz tartás valóban rögzült rajtunk, akkor nem elég elkezdenünk sportolni, mert a rossz tartásban végzett gyakorlatok csak tovább fogják rombolni testünket, és előbb-utóbb sérüléshez vezetnek, ahonnan sokkal nehezebb és időigényesebb a visszaút. Ebben az esetben érdemes legalább heti egy gerinctréninget beiktatnunk, vagy éppen egy olyan szakembert választanunk, aki megtanít minket arra, hogy milyen gyakorlatokkal tudjuk kijavítani a tartásunkat.

„amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.” Itt nyer értelmet újra a mondat, mert amint izmaink megtanulták az „új” szerepüket, az egész valóban fejből történik. Emellett ott van a másik oldal is, amire a könyv utal, legyen tartásunk, önbizalmunk, álljunk ki önmagunkért és legyünk büszkék önmagunkra. Ha pedig ez nem megy, kezdjük el kutatni, felismerni azokat a blokkokat, amik megakadályoznak. Olykor elég egy őszinte beszélgetés szüleinkkel, párunkkal, gyerekeinkkel, barátainkkal, munkatársunkkal, edzőnkkel. Bárki lehet, akiben bízunk, akiről tudjuk, hogy őszinte velünk. Ha pedig mélyebb dologra ébredünk, amit nem szívesen osztanánk meg ismerőssel, és különben is jobban bízunk egy külső szakember véleményében, aki érzelmileg érintetlen, bátran keressünk fel egy pszichológust. A test és a lélek mindig együtt van, egyik hatással van a másikra. Bármelyiket is kezdjük el építeni, fejleszteni fogja a másikat is. Csak induljunk el, legalább az egyik úton.

Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek, oszd meg másokkal is. Köszönöm.