Ebben az évben kevesebb bejegyzést írtam, mint eredetileg terveztem. Ennek két oka van. Az egyik, hogy lényegesen többet dolgoztam, mint a korábbi években és kivételesen nyáron is kevesebb pihenő időm volt. A másik fő ok - és lényegében ez a mai bejegyzés főleg erről fog szólni - eldöntöttem, hogy ebben az évben többet foglalkozom önmagammal. Több én-időt teremtek és végre szembenézek a mélyen eltemetett, de mégis jelenlevő problémákkal, amiket kényelmes volt háttérbe szorítani a következő kifogásokkal: „most nem érek rá ezzel foglalkozni”, „mennem kell dolgozni”, „várnak a vendégeim”, „írnom kell bejegyzést”, „facebookon kell posztolnom”...

Röviden leírom, hogy mi történt velem. Ennek a legfőbb oka az, ha őszinte vagyok hozzád, és látod, hogy hasonló problémákkal küzdök/küzdöttem, téged is arra fog ösztönözni, hogy őszinte légy magadhoz. Felismerd, téged mi korlátoz be és elindulj te is egy előre vezető úton.

Év elején döntő lépésre szántam el magam: rendbe teszem a magánéletem. Kiléptem a párkapcsolatomból, amiben hosszú ideje nem voltam boldog. Eleinte a szabadidőmet csak igyekeztem olyan programokkal kitölteni, ami feltölt, hogy ne ijedjek meg és ne térjek vissza oda félelemből, ahol már régen nem voltam boldog. Számomra a tánc volt a gyógyszer. Tánc közben egyedülállóként is meg tudtam élni a nőiességemet, és idővel a tánc lett az, ami felnyitotta a szemem, hogy nagyon sok mélyen eltemetett blokk van bennem, ami megakadályoz abban, hogy tovább lépjek a magánéletemben.

A felismerés és a változtatni akarás pedig mindig elhozza életünkbe azokat az embereket, akik utat mutatnak nekünk, hogy merre is menjünk tovább. Egy új vendég jelentkezett be hozzám nyár közepén. Az első alkalommal éreztem belőle áradó nyugalmat és pozitív kisugárzást, ami megfogott. Egyszerűen csak jó volt szimplán a közelében lenni. Egyre több időt teremtettem arra, hogy tudjunk csak beszélgetni is. Ő ajánlott két könyvet, ami elhozta a döntő változás / változtatni akarást.

Az első és a legnagyobb lökést adó könyvről egy másik bejegyzésben fogok írni. A második könyv pedig Dr. Csernus Imre: A nő. Hosszú ideje megvolt már nekem hangoskönyv formában, és sokszor belekezdtem, de sosem tudtam teljes mértékben figyelni és végül sosem hallgattam végig. Az ajánlás után viszont megvettem a könyvet és elolvastam. Kemény volt felismerni, hogy hányszor követtem a leírt mintákat, mennyit játszmáztam, és hányszor ragadtam romboló és őszintének éppen nem nevezhető kapcsolatokban, csak mert nem akartam egyedül maradni...

hogy is jön ez az egész a gerinchez? Nagyon egyszerűen, ha a lelkünk nincs rendben, az azonnal látszik a testünkön. A kialakult tartáshibák nem csak ülő életmódunkból fakadnak, hanem bizony az is befolyásolja, hogyan érezzük magunkat, mennyi önbizalmunk van. A nő című könyvből fogok idézni, de mindez nem csak a hölgyekre igaz...

„Az utcán közlekedve nagyon kevés olyan nőt látok, aki kihúzott derékkal közlekedik manapság. Lógatják a vállukat, görbe a hátuk – és ez nemcsak annak köszönhető, hogy nincs hátizomzatuk.
Kétféleképpen lehet a hátat kihúzni. Az egyik izomból, de ez ideig-óráig tart csak. Vannak olyan emberek, akik kifejezett fejlesztik a hátizomzatukat, mégsem tudják magukat kihúzni. A másik pedig akkor következik be, amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.”

Akkor nézzük ezt a pár mondatot szakmai szemmel. Szándékosan idéztem így először egyben, mert a bekezdéssel egyetértek teljes mértékben. Ha lelki oldalról nézzük, nem lehet mibe belekötni. Azonban a fizikai oldalon ez azért nem egészen így van.

Valóban megfigyelhető, hogy ez a váll lógatás, görbe hát már egész fiatal korban elkezdődik. Helyes tizen- huszonéves fiúk-lányok közlekednek így, pedig ők még valóban „fejből” tudnának ezen változtatni. A harmincas – negyvenes korosztálynál, ha ez a tartás fiatalkorban is megvolt, akkor nagyon valószínű, hogy rögzült is, de megfelelő gyakorlatokkal ez orvosolható . Az idősebb korosztálynál már nehezebb teljes mértékben visszafordítani, de sokat lehet javítani látványosan.

Mi történik akkor, ha valakinek előre esik a válla, görbe a háta, előre esik a feje, pocakja? Az illető nem használja az izmait, egyszerűen csak kényelmesen lóg a váz-, és szalagrendszerén. Ezt nevezzük hanyag tartásnak. A test, az izomzat pedig alkalmazkodik a testtartásához és hosszú évek alatt rögzül ez a tartás. Izmaink azonban nagyon „okosak” és jól „nevelhetőek”, valamint pozitívan is kihasználható alkalmazkodó képességük. Ha még nem rögzült a tartás, akkor tudatosan figyelve testünkre, elsajátíthatjuk a helyes tartást és valóban „fejből” el is tudjuk érni. Eleinte nehéznek találjuk majd, és elfáradunk benne. Valamint nagyon gyakran visszatérünk eredeti rossz tartásunkhoz, amint eltűnünk a jelenből és a gondolataink ismét valahol a múltban, vagy éppen egy képzelt jövőben kalandoznak. A legjobb lenne mindig a jelenben lenni és mindenre tudatosan figyelni, de ez persze nagyon kevés embernek sikerül, pont ezért a tudatos helyes tartásba kényszerítése a testnek egy nagyon jó gyakorlat arra, hogy magunkat a jelenben tartsuk.  A „rossz hírem” az, hogy izmaink alkalmazkodni fognak az új helyzethez ahogyan szépen nevelődnek és rögzülni fog ez az új állapot, ami valójában a testünk számára egy energiagazdaságos állapot, amint izmaink kellően fejlettek hozzá. Akkor mi is ebben a rossz hír? Újra szabadon tengethetjük mindennapjainkat a múlton rágódva, vagy épp a jövőről álmodozva a jelen élvezete helyett.

 

De mi is ez a helyes testtartás. Korábbi cikkekben már többször beszéltünk róla, de nézzük át újra. Alulról felfelé haladva csípőszéles terpeszben állunk, lábfejek belső talpszéle párhuzamos, tónusba helyezzük a comb- és farizmainkat (enyhén ráfeszítünk), behúzzuk a köldökünket a gerincünk irányába (a hasfal alsó része fog egy kicsit feszülni), a lapockáink alsó csücskét közelítjük egymáshoz (a vállakat elölről oldalra kihúzzuk és lefelé törekszünk velük), fejtetővel megnyújtózunk felfelé és állunkat enyhén behúzzuk. Eleinte ez kissé kényelmetlen, kifeszített állapotnak tűnik. Rendszeres gyakorlással viszont egy nagyon kényelmes és jól eső testhelyzet lesz. Viszont csak akkor működik, ha még nem rögzült eredeti, rossz tartásunk a testünkön.

Mi történik ha ez az állapot már rögzült? Ez esetben valóban fontos része lesz mozgásanyagunknak a hátizmunk fejlesztése, de ez önmagában nem lesz elég.  Kiemelt szerepet fog még kapni a hasizom (különösen a haránt hasizom, ami nem a klasszikus hasizom erősítésnek felel meg), a farizom fejlesztése, a vállöv, csípőhorpasz izom lazítása, a mell- és combizmok nyújtása, amellett, hogy az egész testet átmozgatjuk. Egyéntől függő, hogy ezek a gyakorlatok hogyan épülnek fel, milyen arányban. Ha látjuk magunkon, hogy a rossz tartás valóban rögzült rajtunk, akkor nem elég elkezdenünk sportolni, mert a rossz tartásban végzett gyakorlatok csak tovább fogják rombolni testünket, és előbb-utóbb sérüléshez vezetnek, ahonnan sokkal nehezebb és időigényesebb a visszaút. Ebben az esetben érdemes legalább heti egy gerinctréninget beiktatnunk, vagy éppen egy olyan szakembert választanunk, aki megtanít minket arra, hogy milyen gyakorlatokkal tudjuk kijavítani a tartásunkat.

„amikor valaki fejből tudja kihúzni magát. Az az igazi, jól működő.” Itt nyer értelmet újra a mondat, mert amint izmaink megtanulták az „új” szerepüket, az egész valóban fejből történik. Emellett ott van a másik oldal is, amire a könyv utal, legyen tartásunk, önbizalmunk, álljunk ki önmagunkért és legyünk büszkék önmagunkra. Ha pedig ez nem megy, kezdjük el kutatni, felismerni azokat a blokkokat, amik megakadályoznak. Olykor elég egy őszinte beszélgetés szüleinkkel, párunkkal, gyerekeinkkel, barátainkkal, munkatársunkkal, edzőnkkel. Bárki lehet, akiben bízunk, akiről tudjuk, hogy őszinte velünk. Ha pedig mélyebb dologra ébredünk, amit nem szívesen osztanánk meg ismerőssel, és különben is jobban bízunk egy külső szakember véleményében, aki érzelmileg érintetlen, bátran keressünk fel egy pszichológust. A test és a lélek mindig együtt van, egyik hatással van a másikra. Bármelyiket is kezdjük el építeni, fejleszteni fogja a másikat is. Csak induljunk el, legalább az egyik úton.

Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, kérlek, oszd meg másokkal is. Köszönöm.

Rengeteg levelet kapok tőletek, hogy mikor folytatódik a blog, valamint mi az oka a csendesebb időszaknak. Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt időszakban, így a bejegyzések írására már nem maradt kellő idő. Nyár végén volt egy lazább időszakom, amikor elterveztem, hogy visszatérek az online világba, de be kell valljam, teljesen elengedtem magam és a pihenésre, az élmények gyűjtésére koncentráltam. Bepótoltam minden szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget, ami az elmúlt évben háttérbe szorult az életemben. Ennek a sok élménynek köszönhetően sok-sok új emberrel ismerkedtem és előbb-utóbb felmerült a kérdés, hogy ki, mivel foglalkozik. Majd amikor meséltem a munkámról, rögtön záporoztak a kérdések. Ebből pedig születnek az ötletek, hogy miről is olvasnátok szívesen.

• Nyár időszakban az egyik leginkább foglalkoztató kérdés, hogyan szabaduljunk meg a strandon nem éppen divatos úszóguminktól? Milyen gyakorlatokat végezzünk, hogy a a finom kis puha réteg végre feszessé váljon?
• Miért marad el a változás annak ellenére, hogy 3 órán át gyötörjük magunkat az edzőteremben és miért nem kockás a hasunk 100 hasprés után sem?
• Hogyan edzhetünk várandósság alatt? Hogyan állítsuk meg a hízást, ha már a terhesség első fázisában hirtelen sokat hízunk? Mit tegyünk szétnyílt hasizom esetén? Mikor kezdhetjük az edzéseket szülés után?
• Mit tehetünk, ha hosszú utazás után beáll nyakunk, derekunk és sehogy sem tudunk kényelmesen, pihentetően aludni az idegen ágyon?
• Hogyan szabaduljunk meg a nyaralás alatt felszaladt kilóktól? Mit tehetünk, ha nehezen kontrolláljuk magunkat étkezés tekintetében? Ha valójában nem is testünk, a lelkünk éhezik?

Bevallom a legutolsó kérdés két téma kifejtését várom én magam is a legjobban :-). Épp csak pár napja érkeztem haza a nyaralásból és bizony a saját bőrömön tapasztaltam a kényelmetlen utazás, kényelmetlen ágy és ágynemű okozta kellemetlen fájdalmat a hátamban, derekamban.  Igencsak megnehezíti a pihenést, kikapcsolódást, amikor recsegő, ropogó hangot ad ki nyakunk, derekunk, miközben próbáljuk beolajozni néhány egyszerű mozdulattal, valamint nagyon kellemetlen, sőt mondhatni ijesztő felébredni az éjszaka közepén zsibbadó végtagokra. Ráadásul külföldön a segítségkérés sem egyszerű az aggasztó jelekre.

Nem maradhat el a hiúsági kérdés sem. A nyaralás azért mégsem arról szól, hogy szigorúan tartsuk a diétánkat, de mi történik ha teljesen elengedjük magunkat és végül nagyon nem vagyunk elégedettek fürdőruhás tükörképünkkel? Lényegében nincs okunk olyan nagyon megijedni, 7-10 nap alatt nagyon maximum 2-3 kiló súlygyarapodás lehet rajtunk. Amint visszatérünk megszokott életvitelünkhöz, rendszerint magától vissza is áll a régi egyensúly. De mit tehetünk, ha nem sikerül visszatérnünk, vagy már a nyaralás előtt azt tapasztaljuk, hogy valójában nem is testünket, hanem lelkünket kell táplálni a finom, de tiltott falatokkal?

Az elmúlt félévben három vendégem hozta világra kisbabáját. Velük a kezdetektől kísérhettem végig a folyamatot, ami számomra is nagyon izgalmas volt. Különösen nagy élmény pedig, amikor megkapom az első fotókat a babáról és végképp elgyengülő fázis, amikor én is a karomba vehetem őket. Hamarosan bemutatom nektek őket :-)...

Még mindig gyakran találkozom ismeretségi körben férfiakkal, nőkkel, akik megszállottan edzenek. Vég nélkül gyötrik testüket, hogy elérjék a vágyott eredményt. De valójában örökké csak elégedetlenül tekintenek magukra. Lemondják a találkozóikat, nem kezdenek el jól induló kapcsolatokat, csak azért mert még nem tökéletes alakjuk... Szintén szívemig hatoló probléma, hiszen én magam is ezen mentem keresztül 13 évvel ezelőtt, ami esetemben komoly sérüléshez vezetett...

Ezek a témák várhatóak az őszi szezonban és közben készülök egyéb meglepetésekkel, hogy minél szélesebb körben elérhető legyen a fitnesz terápiás módszer. Mind a tartásjavításban, mind a fájdalmak csökkentésében, mind az alakformálásban és az egészséges táplálkozásban lévő segítségforrás elérhető legyen mindenki számára.

Az ősz, illetve a tavasz kezdete általában az az időszak, amikor nagytakarításba kezdünk. Én ilyenkor szeretem kicsit átrendezni a lakást. Ősszel igyekszem melegebbé varázsolni színekkel, felkészülve a kuckózós, gyertyafényes, teázós estékre.

De ebben az időszakban nem csak én vetem bele magam alaposan a házimunkába, hanem a vendégeim nagy többsége is és előfordul, hogy ilyenkor teljesen lerobbanva jelennek meg az edzésen. Majd kérdésemre, hogy mi történt, jön a válasz, „semmi különös, csak a muszáj volt elvégezni a kerti munkát”, „kitakarítottam a lakást”, „átrendeztem a lakást”…

Fontos lenne, hogy miközben ablakot pucolunk, gereblyézünk, szekrényt pakolunk, mosogatunk, vasalunk, porszívózunk, próbáljunk a lehető legkevesebbet görnyedni.

Persze, amikor teljesen belemerülünk a munkába, nagyon nehéz erre tudatosan figyelni, de a testünk viszonylag rövid idő alatt jelezni fog. Legalább ilyenkor egy kicsit álljunk meg, nyújtózzunk egy nagyot. Tudom, hogy nehéz közben pihenni. Ha belevetem magam, én is a lehetetlent is be akarom fejezni még aznap. Csak mert olyan jó érzés egyszerűen kipipálni és élvezni az eredményét.

De mi történik akkor, amikor épp csak élveznénk a lakásunkból áradó tiszta illatot, a felszabaduló teret, az ablakból elénk táruló rendezett kertet, majd belenyilal a fájdalom a hátunkba, derekunkba? Ez a pár perces gyakorlatsor segít neked, hogy elkerüld ezt a kellemetlenséget és élvezhesd kemény munkád gyümölcsét:

 

Hogy jön ez az egész bejegyzés az újrakezdéshez? Minden változás, változtatás előtt én személy szerint először a lakásomat tisztítom meg, rendezem át. Egyrészt azért, mert ez a legkönnyebb és nagyon jól megtisztítja a gondolataimat is. Megszabadulok a feleslegesen raktározott holmiktól valamint, feltérképezem, hogy mi mindent kell beszereznem a következő időszakra.

Ha pedig visszatérünk a nyári pihenés alatt felszedett kilókra, akkor ilyen szempontból is jelentős az átrendezés. Leginkább a konyhába begyűjtött, finoman fogalmazva feleslegesen tárolt holmik selejtezése. Legjobb ezeket elajándékozni, vagy kukába dobni, de semmi esetre sem gyorsan felfalni, most már úgyis mindegy címszóval :-).  Ne feledd, épp újrakezdünk, úgyhogy kukába vele!

Viszont az öröm ebben az egészben, hogy nagyon sok finomság vár ránk ebben az időszakban.  Ez az a időszak, amikor nagyon finom almát, szőlőt, sütőtököt, céklát tudunk vásárolni, amik segítségével könnyebben átvészelhető a nassolós időszak. De ilyenkor különösen jól esnek ismét a magvak, illetve az aszalt gyümölcsök. Ezeknek ugyan magas a kalóriatartalmuk, viszont nagyon jól tudják pótolni az egészségtelen kalória bombákat…

Folytatjuk életünk átalakítását? Amit eddig kipipálhatunk:

• nagytakarítás
• nagytakarítás utáni korrekciós gyakorlatsor
• konyhánk feltöltése egészséges és szezonális élelmiszerekkel

Mi jöhet ezután? Várlak jövő héten is, itt a Fitness Terápián és együtt tovább lépünk. Készen állsz?

Vannak, akik már túl vannak a pihenésen, de nagyon sokan időzítik az utolsó nyári hónapra. A szeptemberi visszarázódás előtt, még igencsak jól jön egy kis pihenés. De mire figyeljünk, hogy ez a pihenés valóban pihentető legyen és ne úgy érkezzünk haza, hogy még jobban fáj a derekunk, teljesen beállt a nyakunk és újra zsibbadnak a végtagjaink?

Az egyik fontos kérdés maga az utazás. Elindulhatunk saját autónkkal, lehet ez egy buszos utazás, vagy pedig repülőre szállhatunk. Nézzük ezek előnyeit, hátrányait.
Autónkat már jól ismerjük, és egész biztosan megvan a technikánk arra, hogyan állítsuk be az ülésünket ahhoz, hogy a gerincünk szempontjából is a legkényelmesebb legyen az utazás. Erre kitűnő megoldási lehetőség az autós deréktámasz. Erről részletesebben a  SZÁGULDÁS/ÚJ AUTÓ/RÉGI GERINC/NINCS FÁJDALOM 🙂 cikkben olvashatsz. A másik nagy előnye az önálló utazásnak, hogy bármikor pihenőt tarthatsz és megnyújtózhatsz, amikor csak jól esik neked.

Valamivel több alkalmazkodást igényel, valamint kicsit nehezebben állítható be kényelmesre az ülés egy buszos utazáson. Ha hosszabb útra indulsz, nem árt, ha van nálad egy nagyobb törölköző a kézi poggyászban, amit összetekerve be tudsz helyezni a derekadhoz. Előnye ennek az utazási lehetőségnek, hogy kb. 3-4 óránként lesznek kötelező 20 perces pihenők, amikor fel tudsz állni, sétálni, kicsit nyújtózni és átmozgatni a tested.

Ha a buszos utazást helyett, repülővel utazunk, jelentősen le tudjuk rövidíteni a menetidőt. Ebben az esetben is a kézi poggyászba bekészített törölköző lehet a segítségünk, különösen akkor, ha nem csak 2-3 órát töltünk repülőn, hanem hosszabb útra indulunk és esetleg akár 8-10, vagy még ennél is több időt töltünk a felhők felett. A repülővel való utazásnak az egyetlen hátránya, hogy "be vagy zárva" egy ülésre, kevesebb a mozgási lehetőséged, és ha csak nem kell a repülőnek üzemanyag miatt leszállnia, akkor nem várható, hogy lesz az út során pihenő, ahol át tudod mozgatni magad. Egyetlen lehetőség, ha gyakrabban "használod" a mellékhelységet.

Ott tartunk, hogy túl éltük az utazást, végre megérkeztünk és élvezhetjük a nyaralást. Lehet ez egy tó, vagy tengerparti nyaralás, vagy inkább egy helyi látványosságokat, nevezetességeket felfedező utazás, lehet a kettő kombinációja, vagy akár egy sport, tánctábor. Innentől már figyelve testünk jelzéseit csak annyi a dolgunk, hogyha észrevesszük, hogy bizonyos mozdulatok nem esnek jól, hagyjuk ki, vagy korrigáljuk őket. Természetesen itt a legfontosabb az, hogy élvezzük a nyaralást, engedjük el magunkat.

Az egyetlen rizikófaktorunk még a szállásunkon lévő ágy. Szerencsére ma már a legtöbb apartmanban, hotelban egész kényelmes matracokon tudunk feküdni. Az ideális az lenne, ha úgy tudnánk aludni, hogy oldalfekvésben a gerincünk egyenes maradhasson. Ehhez azért különösen egy idegen helyen szükségünk lesz kiegészítőre. A derekunk alá becsavart törölközőre és egy megfelelő párnára.
A párna kérdést, az esetek nagy többségében (főleg, ha több napra utazom), úgy oldom meg, hogy magammal viszem a saját párnámat, így egész biztosan el tudom kerülni, hogy teljesen beálljon a nyakam egy nem megfelelő magasságon való alvástól.

Még egy fontos rizikófaktorunk van. Ez pedig a ma nagyon divatos fitnesz, illetve tánctáborokon való részvétel. Nagyon népszerűek a hobbinkkal egybekötött nyaralások, különösen, ha épp egyedül vagyunk, de mégis jó lenne társaságban kikapcsolódnunk. Vagy épp kimenőt kapunk párunktól, családunktól, hogy picit "egyedül" lehessünk. Ha egy ilyen típusú nyaralást választunk, egy dolgot kell szem előtt tartunk: egy hét, vagy pár nap alatt nem fogjuk átformálni a testünket, illetve nem tudjuk megtanulni az összes figurát, amit a tánctábor kínál. Szintén figyelnünk kell testünk jelzéseire és nem szabad teljesen kizsákmányolnunk, mert annak akár komolyabb sérülés is lehet az eredménye. Legyünk türelmesek önmagunkkal. Bevallom őszintén, ebben a kérdésben még nekem is  fejlődnöm kell, és elfogadni, hogy nem lehet 48 órát 4-5 óra alvással végig táncolni :-).

A legfontosabb, hogy élvezzük a nyaralást, legyünk együtt családunkkal, barátainkkal, legyen ez egy testi-lelki feltöltődés, mielőtt visszatérünk a mókuskerékbe.

További kellemes nyarat/nyaralást kívánok nektek kedves vendégeim, olvasóim. a fitness terápia blog is nyári szünetet tar. Szeptember 17-én indul újra.

 

Nem először találkozom olyan vendéggel, akinek derékfájására, izommerevségére azt tanácsolják, kezdjen el jógázni. Majd választanak egy jógairányzatot függetlenül attól, hogy komolyabban megvizsgálnák mi okozza panaszát. Persze a fájdalom nem múlik, sőt...

Történik egy komolyabb kivizsgálás, aminek eredményétől az említett jógairányzat oktatója zavarba jön, és tovább irányítja a vendéget. Megérkezik hozzám a vendég azzal a kéréssel, hogy nézzük át gyakorlását és javítsuk ki annak megfelelően, hogy mozgással (leginkább jógával) gyógyíthassa magát.

Részletében nem ismertem korábban ezt az irányzatot. Az első 2 percbe sikerül belekötnöm, de haladunk tovább. Nagyjából 10-15 perc után égnek áll a hajam... A végén csak annyit kérdezek, hogy mennyire ragaszkodik ehhez a jógához, aminek 75%-a nem segít, hanem kifejezetten ront állapotán. Rám néz hatalmas kék szemeivel és meg sem kell szólalnia. Megértem, hogy ez nem csak sport, hanem szerelem teljes elköteleződéssel. Szívem teljesen ellágyul, ismerem az érzést...

Mivel problémája még nem vészesen súlyos, de már fájdalmat okoz, valamint testén rögzült az ülőmunkából eredő rossz tartás, ráadásul férfiként alapból kötöttebb izomzattal rendelkezik és még itt van nekünk ez a meg sem merem kérdezni heti hány jóga óra..., csak egy lehetőséget látok, hogy összerakunk neki egy mindezt kompenzáló programot, amit minden egyes nap végeznie kell. Újra csillogó szemmel tesz esküt a rendszeres gyakorlásra. Nekem is nagyot dobban a szívem. Volt idő, amikor én is szigorúbban álltam a szabályokhoz, de idővel rájöttem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy szenvedélyünk nélkül, biztonságosan éljünk.

Az én új szenvedélyem a tánc. Sőt, már nem is olyan új, hiszen ez már a harmadik bejegyzés, ami legalább részben a táncról szól. Természetesen a héten is volt salsa parti és most először fedeztem fel, hogy ez a táncos világ sem olyan felhőtlen és biztonságos, mint gondoltam. Mindig vannak a buliban férfi ismerőseim, általában velük táncolok először, majd sok ismeretlen férfi kér fel az est folyamán.  Feltűnik egy férfi, aki sokszor felejti rajtam a szemét. Külseje és magabiztos mozgása a buliban azt sugallja, hogy nagyon jó táncos. Várom, hogy felkérjen. Rámosolygok, persze tovább sétálok, tudom, hogy úgyis utánam jön és valóban odalép, felkér. Van egy pillanatnyi rossz érzésem, de eloszlatom.  Valóban jó táncos, de rossz érzésem fokozódik. Először csak úgy tűnik véletlen csúszik végig a keze a hátamon, majd viszonylag hamar megismétlődik. Nem egyszer olyan közel húz magához, ami a sok-sok kontakt ellenére sincs benne a táncban. Rosszul érzem magam, főleg ahogy megérzem, mire megy ki az egész. Fáradtságra hivatkozva otthagyom. Mielőtt megmutathatnám a többieknek, eltűnik a buliból. Rossz érzés marad bennem és hiába táncolok a már megismert fiúkkal, lassan oldódom fel újra...

A tanfolyamról megismert haladóbb táncosok segítenek túljutni az élményen. Az egyik lány elmondja, hogy igen, vannak ilyen perverz férfiak, és egy idő után fel fogom őket ismerni. Mutat pár fogást, amivel tánc közben távol tudom tartani magamtól őket... Némileg hasonló, mint amit régen krav magán tanultam. Nem gondoltam, hogy egy salsa buliban lesz rá újra szükség :-). A tudás birtokában újra merek idegen férfiakkal is táncolni, de valahogy most nincs ott az a felszabadult öröm, mint korábban.

Az összes bennem lévő rossz érzést az első salsa privát órám oldja fel teljesen. Ahogy elkezdek táncolni tanárral, minden koncentráció ellenére, hogy itt nem csak élvezzük a táncot, hanem odafigyelünk a figurák pontos lelépésére, rájövök, hogy mennyire szeretem ezt a táncot, a zenét, az életérzést... Így nem érdekel, hogy a helyes tánctartás nem egyenlő a helyes tartással, hogy hosszabb táncolás után olykor-olykor megfájdul a térdem, hogy ebben a világban is vannak olyan emberek, akiktől jobb távol tartani magunkat. Ha már egyszer beleszerettünk és teljesen elköteleződtünk egy mozgásformának, akkor úgyis lesznek kompenzáló gyakorlatok és védelmi technikák, hogy boldogan és biztonságosan élhessünk szenvedélyünk fogságában...:-)

A salsáról mindig eszembe jut egyik kedvenc sorozatom jelenete:

Majd Antal titokban megtanul táncolni, lenyűgözi Gabit és elveszi feleségül. Persze addig még lesz benne sok-sok fordulat és vicces jelenet :-).

Elérkezett a várva várt intenzív kubai salsa nyári tanfolyam hete. Vegyes érzelmekkel indulok a tanfolyamra. Mindig aggodalommal tölt el, amikor be kell illeszkednem egy teljesen új környezetbe, idegen emberek közé. Vagy 50-szer megszólal a kisördög a vállamon: menj haza, pihenj, aludj egy nagyot… De nem, megiszok még egy kávét és megyek.

Megérkezve a táncstúdióba, nézem a várakozó embereket. Sokan már ismerik egymást. Ez így számomra megnehezíti a beilleszkedést. Csendesen háttérbe húzódom. . Elkezdődik az óra. Megnyugszom. A tanárok zseniálisak. Egy pillanat alatt jó hangulatot teremtenek. Örülök, hogy itt vagyok. Jól tanítanak, pillanatok alatt párba állunk és már párban is gyakorlunk. A fiúk körbe haladnak, mindig cserélődik a partner. . Mindenkivel nagyon jó táncolni, de persze hamar kialakul, kik lesznek a kedvenceim. Már az első alkalommal teljesül az egyik kívánságom. Szeretem a Despocito dalt. Akárhányszor hallom, elképzelem, hogy táncolok rá. Már az első két óra végén van szabad tánc. Megszólal a Despocito, és épp az egyik oktató fiú lép hozzám. Már nem is érdekelnek a lépések, nem kell koncentrálnom, csak követem őt, és táncolok :-).

Igen, tudom, hogy ez kizomba és nem salsa, de az eredeti videoklip tánca nem tetszik, nekem az túl sok, túl közönséges.

Egy picit nézzük fitneszterápiásan is magát a tanfolyamot. Már az első alkalommal átvesszük a helyes tánctartást. Ezt nevezzük is így, mert amit a táncban helyes tartásnak neveznek, azt mi gerinctrénerek javítandó tartáshibának. Méghozzá ez a fokozott ágyéki lordozis állapot. Nem véletlen ez a latin táncoknál, hiszen a csípőmozgásnak itt különösen hangsúlyos szerepe van, és ennek a tartáshibának köszönhetően, íveltebb és kerekebb a popsi. Ezt hívják brazil (vagy kacsa) popsinak. Hátulról ez nagyon szép látvány, de ha megnézzük oldalról, akkor már látszik a tartás hátránya is, ez pedig az előre eső hasfal. Ez pedig a haránt hasizom gyengeségének köszönhető. Bizony a legcsinosabb oktató lánynak és fiúnak is van egy kis előre eső pocija…

 

 

 

De nincs ezzel semmi baj, ha csak tánc idejére kényszerítjük magunkat ebbe a tartásba, a minden napjainkba pedig beépítjük a tartáshibára vonatkozó korrekciós gyakorlatokat. Edzenünk kell a haránt hasizmunkat, hasizmokat és a farizmokat is. Nyújtanunk kell a combhajlító izmunkat (a combunk hátsó részén helyezkedik el). A következő gyakorlat kiváló a haránt hasizom, ferde hasizmok és farizom együttes edzésére:

De térjünk vissza kicsit a tanfolyam és a tánc hangulatára.  Óráról órára egyre jobb a hangulat. Ugyan egyre több a lépés, és egyre könnyebben zavarodom bele, hogy éppen melyik is fog következni, de azért nőként „könnyű” dolgom van. Vagy inkább csak könnyebb, mint a fiúknak. Nekem csak a partnerem vezetésére kell figyelnem, és csak a profi szemek veszik észre, ha elrontom a lépésem. A fiúknak viszont nehezebb, miközben táncolnak, fejben már előre meg kell tervezniük a következő figurát… Negyedik napra egészen otthonosan érzem magam az új környezetben.

Utolsó nap késik pár fiú, így az első táncnál pár nélkül maradok. Odalibben mellém az oktató lány, beáll fiúnak. Épp csak tánctartásba helyezkedünk el, mindenki mosolyog, mi is magunkon. A lánnyal kb. egyforma „magasak” vagyunk. Ő sötétbarna, én világos tónusokkal. Ez alkalommal ő neon pink felsőt visel, én pedig neon citromsárga felsőt. Az egyik srác megszólal: milyen jól mutattok együtt, mint két finom gumicukor. Felejthetetlen bók :-D.

Eljön a buli napja. Előkerül piros ruhám a szekrényből. Haj belőve, enyhe smink és tükörbe nézve ritka pillanatok egyike, teljesen elégedett vagyok a látvánnyal. Megérkezünk a buliba egy kisebb társasággal. Tánctéren megpillantok egy nagyon csinos lányt, aki profin táncol. Mutatom őt a társaságomnak. Ők is rajta felejtik a szemüket, és engem elönt a büszkeség. Ő Melinda barátnőm.

Az egyik fiú táncolni visz :-). A parkett széléről ismerős szempárok villannak felém, itt vannak a tanfolyami társaim. Egy szám után csatlakozunk hozzájuk. Az egyik srác azonnal megjegyzi, hogyha ilyen csinosan jövök buliba, nem sokat fogok ülni. Én csak mosolyogva megjegyzem, nem is ezért jöttem. Érti a célzást és már visz is táncolni. Megérkezik gyerekkori legjobb barátnőm. Férjével együtt profi táncosok. Táncpartneremmel felkérjük őket. Barátnőm férjével is nagyon jó együtt táncolni. Tisztában van vele, hogy kezdő vagyok, nem figurázza túl, forgat, de hagy időt a lépéseknek, egyértelmű a vezetése.

A piros ruhám valóban megteszi a hatást. Nagyon sokan felkérnek, ismeretlenek is. Velük egy kicsit nehezebb, mert hoznak olyan figurákat, amiket nem ismerek. Meglepődnek, amikor nem úgy lépek, ahogy kellene. Mondom kezdő vagyok. Megkérdezik mikor kezdtem. A válaszomon, hogy a héten, ledöbbenek. Meggyanúsítanak, hogy biztosan táncoltam mást korábban. Nemleges válaszomra még több bókot kapok és ezúttal nem csak a szemem csillogására.  Két pasi éles vitába kezd, kié lesz a következő tánc velem. Végül megyek a nyertes "párbajhőssel." Néhány szám után pihenni indulok, de abban a pillanatban hozzám lép az egyik haladó fiú a tanfolyamról. Vele nagyon jó táncolni, azonnal elfelejtem, hogy pihenésre vágytam.

A buli vége felé pedig táncolok egy oktató fiúval. Nemcsak szuper táncos, de nagyon vicces figura is. Egyszerre táncoltat és nevettet. Nem mintha salsa közben nem húzódna automatikusan vigyorra a szám. De nem csak nekem. Pontosan ez az, ami megfogott még ebben a világban. Mindenki kedves és mindenki mosolyog. Nincsenek részeg emberek, mindenki intelligens és udvarias. A pasik férfiként viselkednek, és mi nők lehetünk mellettük. Olyan szintű önbizalom növelő tréning, amit egyetlen tükör előtt végzett gyakorlat sem tud pótolni. Az elejétől a végéig bomba nőnek érzem magam. Éjjel haza érve realizálom, hogy a hajam ismét átnedvesedve rálapul már a testemre, a sminkem enyhén elkenődött, de az a levakarhatatlan vigyor ott van az arcomon.

Így nyár közepén nem megy nekem az a fegyelmezettség, ahogyan még télen belevetettem magam a munkába. Úgy döntöttem, most nem is görcsölök tovább ezen, hanem kicsit átalakítva a koncepciót vasárnaponként a heti élményeimet osztom meg veletek, persze messze nem térünk el a honlapom küldetésétől. Minden élménynél a gerinc marad a fővonal.

Ezúttal az autó és a vezetés kerül fókuszba. Honnan jött az ötlet? Már nagyjából féléve nyomasztott, hogy le kellene cserélnem az autómat. A szerelőm is elmondta minden alkalommal, amikor csak találkoztunk. Márpedig az utóbbi időszakban öreg autómnak köszönhetően, túl gyakran találkoztunk. Bár kedvelem őt, mellesleg az a típusú férfi, aki ha látványszervizt nyitna, az összes hölgy kliense boldogan és érdeklődve nézné végig autója javítását, ennek ellenére nem tettek boldoggá az egyre költségesebbé váló találkozásaink. Valamint egyre nehezebb teherként nehezedett rám a csere gondolata, amit ezúttal egyedül kellett megoldanom.

Szerencsére azért volt több ismerősöm, akiknek van autókereskedésben jó kapcsolata és kapok pár telefonszámot. Nem aprózom el, az összeset felhívom. Nagyjából már megfelelő képekkel rendelkezem azokról a márkákról, amik szóba jöhetnek, mint vétel, de fogalmam sincs hogy saját autóm, mennyit ér a piacon. Találkozom egy kereskedővel, aki segíteni akar. Elmondja, hogyan tudom a legjobb áron eladni az autóm. Mindent részletesen átbeszélünk: mennyiért rakjam fel, mit hangsúlyozzak a hirdetésben, még azt is elmondja milyen típusú vevőre számítsak. Zseniális a kereskedő, ugyanis minden pont úgy történik, ahogyan megjósolja.

Vasárnap délután 14.00 körül felteszem a hirdetést, pont úgy, ahogyan a kereskedő mondta. 30 perc sem telik el, csörög a telefonom. 16.00-kor már aláírjuk az adásvételi szerződést, 17.00-re pedig nekem is egyeztetett időpontom van a kiszemelt autóra. Ebben a pillanatban eldöntöm, ha tetszik, én is megveszem azonnal.

Még egy nagyot dobban a szívem, ahogy eddigi öreg szépségemmel elgurulnak, majd megyek megnézni új jelöltem. Első pillantásra tetszik, hevesebben ver a szívem, de igyekszem palástolni a rajongásom. Beülök, az illata is rendben van. Bízom benne, hogy a vezetésnél sem lesz gond. Ahogy elindulunk már érzem, hogy ez szerelem első látásra, és kell nekem ez az autó. Tovább őrizve pókerarcom, próbálok alkudni. A pasi nem enged. Tudom, hogy jó áron van az autó, így végül feladom és közlöm, hogy rendben, megveszem. Kissé ledöbben, de nincs akadály. Minden ész érv ellenére, hogy átvizsgálás nélkül nem veszünk autót, belül érzem, a legjobb döntést hoztam. Fülig érő mosollyal viszem haza az új kisautóm :-). A benzinkútnál újra körbe járom és ellágyult szívvel nézem, hogy milyen szép...:-).

Éjjel alig várom, hogy reggel legyen és vezethessem újra. Onnan veszem észre, hogy teljes mértékben beleszerettem az új kis csodámba, hogy mindenhová autóval megyek. A korábbi szemléletem teljesen félresöpröm, hogy először felmegyünk internetre, kiválasztjuk a megfelelő szolgáltató helyet, ha valamit vásárolni szeretnénk, és majd a megfelelőhöz elmegyünk személyesen. Meggyőzőm magam, hogy mindenről jobb személyesen meggyőződni, ezért körbe autózom a környéket. Az autóvezetést eddig kieső időnek éreztem, ezért mindig közben bonyolítottam a telefonhívásokat (természetesen headsettel), most félreteszem a telefont, élvezni akarom a vezetés minden egyes másodpercét :-). Minden alkalommal, amikor megállok körbesétálom és rácsodálkozok, milyen szép. Igen, azt hiszem ezt már nevezhetjük szerelemnek :-), A hét egyik legnagyobb izgalma, amikor bemutatom őt az autószerelőmnek. Kb. úgy várom véleményét, mint amikor a szerelmes leányzó először viszi haza szíve választottját. Nagyot dobban a szívem, amikor csak azokat a jövőbeni szervizeket jelzi előre, ami a km óra állásából is adódik. Majd mosolyogva hozzáteszi: "élvezheted az új autódat". Én pedig érzem, hogy ebből a lángolásból, hamarosan mély szeretet lesz :-).

Nagyon fontos, hogy jól válasszunk autót, hogy kényelmesnek érezzük, azontúl, hogy természetesen műszakilag is teljesítenie kell választottunknak. Nálam az autócsere során felmerült, hogy ezúttal szalonban vásárolok új autót. El is mentem a megfelelő márkakereskedésbe, ahol kipróbálhattam a kiszemeltet. Nagy élményre vártam, de picit csalódás volt. Nem tudtam az ülést kényelmesre beállítani, és ez a hosszú ülőfelületnek volt köszönhető. Bármennyire is szép és modern volt az autó, éreztem, hogy egy hosszú út után, nem csak a derekam fog leszakadni, de ezúttal a térdem is meg fog fájdulni.

Alap dolog számomra, hogy minden autóban használok autós deréktámaszt. Csak és kizárólag a külön párnát szeretem, a beépítettet nem, mert nekem sosem oda esik, ahová kellene. Ha támasz nélkül vezetek, szinte biztos, hogy pár rövid út után is elkezd fájni a derekam. Természetesen a megfelelő nyújtásokkal ez a fájdalom is elmulasztható, de a legjobb megelőzni. Nyári időszakban egyébként is sokkal többször ülünk autóba. Leugrunk a Balatonra, elutazunk Horvátországba, vagy más közeli, távolabbi országba indulunk el autóval. Ha hosszabb útra megyünk, fontos, hogy a deréktámasz használatán túl, tartsunk pihenőket és ilyenkor nyújtózkodjunk, amennyit csak tudunk. Nyújtózásnál tartsuk feszesen a hasunkat, billentsük magunk alá a medencét és amilyen erővel csak tudunk nyújtózzunk felfelé. Nagyon jó, ha a nyakunkat is külön megnyújtjuk. Itt pedig arra kell figyelnünk, hogy fejtetővel nyújtózunk felfelé, miközben álunkat behúzva tartjuk. Ha erre a kis tornára figyelünk és beszerzünk egy deréktámaszt, elkerülhetjük, hogy derékfájósan induljon a nyaralásunk.

Hogy mi lesz a következő bejegyzés? Még nem tudom :-). Eldöntöttem, hogy ezen a nyáron élni fogok és élményeket szerzek. Nagyon ráfér a kis a lelkemre. Jövő héten kezdődik a tánctanfolyam. Lehet, hogy táncolunk...? 🙂

 

Elmaradt a csütörtöki poszt. Sokat gondolkoztam megírjam-e ennek valódi okát. Lelkileg nagyon összetörtem és egyszerűen képtelen voltam írni. Mindig nagyon fegyelmezett vagyok, de ezen a héten nem sikerült felülkerekednem a kedvetlenségemen és a szinte fizikai szintre emelkedett fájdalmon. De erről ennyit is. Annyi szomorúság, bánat, fájdalom és csalódás van a világban, hogy amikor szabadidőnkben olvasunk, gyógyulunk, ne ezekre koncentráljunk. Ez a poszt is arról fog szólni, hogy engem mi lendített ki erről a pontról.

Több vendégem jár táncolni, többnyire salsa a kedvencünk és gyakran jön a kérdés, táncolhatnak-e, nem árt a gerincüknek? Sok tapasztalatom nincs tánc terén, sosem voltam különösebben táncos alkat. Hogy egy kicsit közelebbről szemügyre vegyem, végre igent mondtam egy barátnőmnek, aki már régóta csábított salsa buliba.

A péntek esti buliba a munkahelyemről indulok. Ezért már délután el kell döntenem, mit vegyek fel. Előkerül a kis piros ruhám, végre felvehetem. Mióta megvettem még nem volt alkalom, hogy hordhassam. Beállok a tükör elé, túlöltözött vagyok így délután. Melinda barátnőm is általában farmerben van, így jön az újra tervezés. Ok, marad a farmer, ing. Kicsit unalmas, de van egy színes nyaklánc, ami feldobja. Nem az igazi, de nem baj, úgysem biztos, hogy megyek, csak kell egy jó kifogás, amivel nem bántom meg a barátnőm. Semmi kedvem elmenni a buliba, viszont nagyon k@cs@g dolognak tartom az utolsó pillanatban visszamondani. Végül is ott lesz még két barátnője… Mindegy, meglátjuk.

Végül nem tudok nemet mondani. Megérkezünk a buliba. Ahogy meglátom a táncoló párokat, már sajnálom, hogy az alaplépést sem tudom. Csendesen hátrébb húzódom ott, ahol a lányok várják, hogy táncba vigyék őket. Nem is tudom eldönteni, mitől izgulok jobban, attól, hogy táncolni hívnak, vagy attól, hogy nem. Még eldöntenem sem sikerül, odalép egy fiú. Azonnal meggyónom neki, hogy teljesen kezdő vagyok. Kicsit megretten, mert kiderül, hogy ő is, de azért visz a parkettre. Próbálkozunk, de nem sikerül ütemre együtt mozogni. Ettől függetlenül végtelenül kedves velem és én is jól érzem magam vele. A szám végén annyit mond, ne aggódjak, amint felkér egy fiú, aki jobban tud, nekem is menni fog. Azt gondolom, ezek után senki sem visz táncolni, de épp csak elköszönök első partneremtől, odalép a következő srác. Azonnal megteszem kötelező vallomásom, hogy teljesen kezdő vagyok. Ő pedig csak rám mosolyog, és annyit mond: „nem baj, most táncolni fogsz”.

A pasi magabiztosan vezet a parkettre és végig a táncban. Fogalmam sincs a lépésekről, csak követem őt, és táncolok. Egy-két figura nem jön össze, ekkor elmondja, hol és hogyan tartsam a kezem, mutat egy-két lépést és folytatjuk. Számomra teljesen megszűnik a külvilág, csak mi vagyunk és a zene. Csak a partneremre figyelek. Érzékelem, hogy vannak körülöttünk, és hogy mennyire profi a partnerem. Folyamatosan forgat és véletlenül sem ütközünk senkivel. Fogalmam sincs hányadik számot táncoljuk együtt, csak egy pillanatra realizálom, hogy a tökéletesen betűrt nyári ingem, már kicsúszott a farmeremből, teljesen leizzadtam, a hajam már rátapad a testemre, de nem érdekel, csak a partneremre és a zenére figyelek. Ő pedig végig széles mosollyal az arcán vezet. Majd magához húz, odahajol hozzám: „tudod, miért nagyon jó veled táncolni?” Biztos vagyok benne, hogy nem a tudásom fogja megdicsérni :-D. „Azért a csillogásért a szemedben. Látszik, hogy minden egyes másodpercét élvezed. Gyakran a lányok csak táncolnak, de ami ott van benned, az hiányzik.” Tényleg élvezem minden egyes pillanatát, akár az egész estét végig táncolnám vele, de nem akarom megfosztani az élménytől, hogy olyan lánnyal is táncolhasson, aki tud is.

Félre vonulunk kicsit pihenni. Realizálom, hogy a nevét sem tudom. Bemutatkozunk. Megölelem őt és a fülébe súgom, hogy köszönöm, hihetetlen élménnyel ajándékozott meg és én most ezzel az élménnyel haza is megyek. Kér, hogy maradjak. De tudom, hogy most kell haza mennem, mert most van bennem ott az elhatározás, hogy meg akarok tanulni táncolni. Két hét múlva indul egy intenzív tanfolyam. Tudom, hogy ott leszek, és a következő alkalommal a piros ruhámban jövök és úgy, hogy legalább alapszinten tudjak táncolni.

Egy pillanatra hezitál, elkérje-e a számom, de nem teszi. Úgyis tudja, én is tudom, hogy találkozunk még. Gyorsan körbe nézek. A barátnőm táncol. Nem zavarom. Megegyeztünk, hogy haza megyek, amint úgy érzem elég volt nekem, csak írok neki sms-t. Még egy ölelés a sráccal és levakarhatatlan vigyorral az arcomon, elindulok haza. A mogorva ruhatáros sem bírja ki, visszamosolyog.

Az autóm felé sétálva mellém toppan egy férfi és megszólít. Szabadkozik, hogy a buliban látott és annyira ragyogtam, hogy nem bírta ki, hogy utánam jöjjön. Meg akar hívni egy italra. Normál esetben azonnal nemet mondok, de őszintén kedvesnek tűnik, aki nehezen szedte össze a bátorságát. Nem akarom megbántani. Ezért csak annyit mondok, hogy ott leszek a tánctanfolyamon, ott megtalál, és boldogan haza megyek. Szombat reggel pedig végre úgy ébredek, hogy nincs ott az a nyomasztó üresség a szívemben. Megtaláltam az új szerelmem: táncolni fogok :-), és persze gerincügyileg is ki fogjuk vesézni alaposan a táncot. Meglátjuk lesznek-e veszélyforrások benne, és ha igen, akkor jönnek a kompenzációs gyakorlatok, mert a táncról nem mondunk le. Sosem mondunk le :-).

Ahogy elkezdődik a nyár és a hőmérséklet eléri a 30 fokot, egyre kevesebb ruhát vagyunk képesek elviselni magunkon, és egyre nehezebb elfednünk testünk azon részeit, melyekkel nem vagyunk elégedettek, mert valljuk be, az emberek 99%-ka nem elégedett saját testével, miközben minden oka meglenne rá, hogy büszkén vállalja a nagyvilág előtt.

Miért van ez így? Valljuk be a divatvilág irreálisan vékony modelleivel nagyon nehéz versenybe szállni és nem is biztos, hogy szükséges. Épp valamelyik nap olvastam egy cikket, melyben bemutatták az új fürdőruha trendhez passzoló ideális női alakot. Az új trend ideálja a kiálló csípőcsont, a hatalmas rés a két comb között és a kiálló bordák… Biztosan erre vágynánk? Reális, hogy egészséges módon ez az „álomalak” elérhető?

Másik irreális elképzelés a fitnesz ipar által ontott képek tökéletesre gyúrt férfiakról és nőkről vegyesen. Ebben a világban pedig kiemelt trend a brazil popsi, ami nem kizárólag a kemény edzések eredménye, hanem egyben egy tartáshiba (fokozott lordózis) eredménye. A céltudatos modellek egy része nem rendelkezik ezzel a tartáshibával, hanem tudatosan pózol így fotókon, kifutókon, majd a hétköznapokban. Előbb-utóbb éppúgy rögzül testén, mint a reggeltől estig számítógép előtt görnyedő informatikuson az ülőmunkából eredő rossztartás.

Egy dolog azonban közös az extrém vékony szupermodellek és a brutál izmos fitnesz modellek között: fokozott veszélynek vannak kitéve a gerincbántalmak tekintetében. Nagyon vékony, szinte zéró izomzattal rendelkező modellek esetében mondhatni hiányzik az izomfűző, ami védené a gerincet, izmos ellentétük pedig képes extrém terhelésnek kitenni magát, valamint ezzel egyidőben  belekényszeríteni önmagát egy rossz tartásba. Biztosan ők lennének a motivációs képeinken, amikor végre elhatározzuk, hogy életmódot váltunk és lefogyunk? Másik fontos kérdés, valóban fogynunk kell, vagy elég csak feszesíteni testünket egy teljes testet átmozgató edzéssel? Valamint miért ne lehetne ezt gerincbarát módon, tartásjavítással kombinálni?

Nyaralásom alatt realizáltam, hogy mennyire nem látjuk reálisan önmagunkat, ha alakunkról van szó. A strandon bizony a maradék ruhadarabok is lekerülnek, majd jönnek a szabadkozások, hogy miért ekkora a "pocak", miért ilyen „vastag” a comb, meg persze az a fránya narancsbőr… Te pedig csak nézed, próbálod felfedezni a felvázolt hibákat, de sehogy sem sikerül… Miközben jól érezhetnénk magunkat a bőrünkben, felszabadulhatnánk, és csak élvezhetnénk a nyaralást, létező és nem létező hibáinkon kattogunk. Emlékszel arra az élményre, amikor sikerült elengedned minden gondod, felvetted kedvenc ruhád, amiben igazán jól érzed magad és magabiztos vagy? Majd, ahogy sétáltál az utcán, egyszerre csak észrevetted a férfiak és a nők elismerő pillantását? Kevesebb voltál akkor még 5 kilóval? Nem. Az a laza könnyedség, boldogság, önbizalom sugárzott belőled, aminél vonzóbb dolog nincs a világon…

Több olyan fiatal hölgy vendégem van, akik épp egy nehezebb időszakon mennek keresztül. Többen vannak, akik egyszerűen nem hajlandók a tükör felé fordulva végezni a gyakorlatokat, ha pedig mégis arra fordulunk, akkor tesz valami negatív megjegyzést önmagára. Én pedig csak nézem, és csodálkozom, hogy nem látja saját szépségét.

Teljesen természetes, hogy kritikusok vagyunk önmagunkkal. Kell is, hogy így legyen, hiszen pont ebben van ott a fejlődés lehetősége, hogy változtassunk azokon a külső/belső állapotunkon, mellyel nem vagyunk elégedettek. Viszont a sok-sok kritizálás mellett vegyük észre erősségeinket, szépségünket is. Biztos vagyok benne, hogy számodra is van nem egy olyan külső/belső tulajdonság, amivel elégedett vagy. Ez is egy fontos része az átalakulásnak, életmódváltásnak, mert ahhoz hogy sikerüljön, bíznunk kell magunkban. 5 kilót, 10-et, 20-at és ennél akár sokkal többet, le lehet adni, a tartáshibát ki lehet javítani, a gerincbetegségeket meg lehet gyógyítani. Bármi is a célunk, sokkal könnyebb lesz elérnünk, ha reálisan látjuk és szeretjük önmagunkat.

Egy kicsit nehéz ennek a bejegyzésnek megfelelő címet találni, mert teljes mértékben off topik lesz személyes élményekkel, nyaralásos élménybeszámolóval és az egészet mégis fitnessterápiásan, gerincbántalmakra fókuszálva, de most kicsit lelki oldalról megközelítve terveztem el megírni.

Épp csak visszatértem Magyarországra, és egy pihenő napot engedélyezve, azonnal belevetettem magam a munkába. Lélekben viszont még egy kicsit Görögországban maradtam, vagy egyszerűen csak sikerült a nyaralás könnyed hangulatát haza hozni, és most ezt az élményt szeretném veletek megosztani, hiszen még épp csak elkezdődött a nyár, sokan még csak most vetik bele magukat a pihenésbe…

Minden évben kétszer szervezünk fitnesz tábort a görög tengerpartra, és én minden alkalommal rettegek a buszos utazástól. Utóbbi időben már kifejlesztettem a stratégiám, hogyan tudom gerinc ügyileg is túlélni az általában 15-17 órás utazást. Szerencsére nem mindig van tele a busz és szemfüles módon, ilyenkor lefoglalok magamnak két ülést. Amennyiben ez nem jön össze, az éjszakai út nagy részét padlón fekve töltöm, napközben pedig amennyiszer csak lehet, állva utazom, az előttem lévő ülés támlájának dőlve és szórakoztatom az előttem ülőt egy kis csevegéssel. Szerencsémre mindig jó a társaság, ezért ezt senki sem bánja. Segítenek még a kötelező 20 perces pihenők is, amikor van lehetőség kicsit a szabad levegőn mozogni, nyújtózni. Ennek minden másodpercét kihasználom.

Majd megérkezünk, megérzem a tenger illatát és mintha varázsütésre elmúlna minden kellemetlen fájdalom, az otthoni problémák is elvonulnak az agyam egy olyan szegletébe, ahol nem nyomják rám a súlyukat. Jön az önfeledt, gondtalan pihenés. Görögország pedig ideális színtér ehhez. Kellemes meleg van, a tenger olyan illatot áraszt, hogy szívem szerint palackozva haza hoznám. Az emberek kedvesek, itt őszintén örülnek a magyaroknak. Újra megízlelhetem a gyümölcsök és zöldségek valódi ízét, amire még gyerekkoromból emlékszem, mert valljuk be, ma már Magyarországon

nem könnyű igazán finom paradicsomot és gyümölcsöket venni, hacsak nincs lehetőségünk közvetlenül kistermelőtől vásárolni. Mellesleg az alakunk miatt sem kell túl sokat aggódni, erre ott vannak az edzések. A legjobb pedig, hogy többen vagyunk oktatók, így az óratípusok változatosak, és nekem is marad időm csak belazulni és gondtalanul követni valamelyik

 

kollégám óráját. Valamint a kollégák gyakorlatai hosszan tudnak inspirálni a saját edzéseimen is, így mindig újabb ötletekkel térek haza, itthon maradt vendégeimhez.

A társaság pedig mindig vegyes, de egy közös mindig megvan: a sport szeretete. Viszonylag rövid idő alatt kialakulnak tartalmas beszélgetések, őszinte megnyílások, olykor fájdalmas szembesítések és felismerések. Egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával felszínre kerülnek azok az önkorlátozó gondolatok, amelyek miatt életünk bizonyos területe megrekedt és éppen fejlődésre képtelen. Mi emberek különös tehetséggel vagyunk képesek arra, hogy elnyomjuk azokat a gondolatokat, gondokat, amelyekkel éppen képtelen vagyunk megküzdeni. Valamint különleges tehetséggel vagyunk képesek megmagyarázni, hogy miért jó, ahogyan jelenleg élünk és minden úgy jó, ahogy van. Jelen társadalmunk ezt is várja el, hiszen a pozitív gondolatok virágkorát éljük, ezért ha netán kimondod őszinte félelmed, azonnal rád sütik, hogy negatív vagy. Majd jönnek a bölcs tanácsok, hogy engedd el és akkor majd minden jó lesz. Alapvetően ez egy jó tanács, mert minden mélyen eltemetett gond, gondolat, megoldatlan probléma teherként nehezedik vállunkra, hátunkra és minél nagyobb ez a súly, annál inkább görnyedünk össze, hogy képesek legyünk cipelni. Viszont, hogy hogyan engedjük el ezeket az élményeket, már nehezebb kérdés. Az első és talán a legfontosabb is egyben: a felismerés, majd a probléma elfogadása. Ha nem is látjuk azonnal a megoldás lehetőségét, akkor se ijedjünk meg.

Egy nyaralás nagyon jó alkalom arra, hogy ellazuljunk. Ellazulás közben jöhetnek a felismerések, és ha sikerül benne maradni ebben a könnyed hangulatban, nagyon gyakran jön magától a megoldás is.

December végén, karácsony közepén omlott össze a magánéletem. Tudtam, hogy friss sebekkel nem tudom az életem ezen területét rendezni, ezért a problémát félrepakolva minden energiámat abba a tevékenységbe fordítottam, ami boldogsággal tölt el: a munkámba. Ennek köszönhető, hogy végre elkészült a honlap, elindult a facebook oldal, megtanultam videót készíteni és vágni… Egy idő után azt is gondoltam, hogy ez így rendben van, és nincs is másra szükségem. Kicsit elszigetelődtem családomtól, barátaimtól, munkatársaimtól és észre sem vettem, hogy valójában nem vagyok így felhőtlenül boldog. Majd jöttek a baráti összejövetelek, családi események, amikre elmentem, hogy egy kicsit pihenjek a sok-sok munka mellett és itt feleszméltem, hogy mennyire jó velük lenni, hogy minden elnyomás ellenére mennyire hiányoznak nekem, hogy minden ilyen együttlét után mennyire „könnyebbnek”, gondtalanabbnak érzem magam, és mennyi értékes ember vesz még körül vendégeimen kívül is. Bár nagyon sokat jelent nekem a vendégeimmelel kialakuló közvetlen kapcsolat, ami nemcsak annyit jelent, hogy együtt örülünk a fájdalom múlásának, az elveszített kilóknak, de együtt örülünk egy munkahelyi előléptetésnek, párkapcsolatnak, új autónak, lakásnak, új céloknak…, mindamellett nagyon hiányzott, hogy képes legyek újra nyitni a nagyvilág felé is. Ezt hozta el nekem a nyaralás. Egy dolgot határoztam csak el a fejemben, hogy jól fogom magam érezni és talán ez volt az, amit a körülöttem lévők megéreztek és segítségükkel sikerült újra kinyílnom zárt világomból. Persze, minden ilyen áttörés nemcsak mosollyal, hanem könnyekkel is jár. Nálam is eltört a mécses, nem egyszer, de vele együtt megtörtént az elengedés, a felszabadulás. Újra elhiszem, hogy csodák igenis léteznek és ez a világ mégis tele van kellemes meglepetéssel :-).

Itt van még az egész nyár előttünk, ami mindig magával hozza a gondok alóli felszabadulás, az önfeledt szórakozás élményét. Engedd el magad, élvezd a pihenést és ezt az ellazulást tested, gerinced is meghálálja 🙂